Azt el kell ismerni, hogy a Legendák alkotói remekbeszabott fillereket tudnak készíteni, ami ugyan nem viszi előre a fő szálunkat, de rendkívüli módon mélyíti szereplőink jellemét. Az eheti epizódban Zari lelkébe láthattunk bele, de, ha jobban belegondolok, nem csak az övébe.
Végre visszatértek kedvenc Legendáink a téli pihenésből, ráadásul egy régi barátot is hoztak magukkal!
Terveimmel ellentétben sajnos nem tudtam hétről-hétre vinni a Legendákat, de mivel mindjárt itt a februári folytatás, felhúztam magam a sorozattal, hogy aztán tényleg hétről-hétre tudósítsak az időanomáliakról, anakronizmusokról, és persze Mick zseniális poénjairól.
A The CW és a DC Comics közös sorozatai közül még mindig a Legends of Tomorrow a kedvencem, de mióta tavaly elkezdték a négyes crossover epizódot, és bejelentették a folyatatást, azóta tűkön ülve vártam az Arrow, a Supergirl és a Flash epizódjait. A Crisis on Earth-X pedig maga volt a megelevenedett képregény és geek fantázia – leszámítva Barryt.
Nagyon vártam már, hogy folytatódjon kedvenc Legendáim kalandja, pláne mivel a második évad végén szó szerint elrontották az Időt. De valahogy mégis átsiklottam a premier dátum felett, és majd egy hét késéssel sikerült becsatlakoznom. A kezdetek azonban nem nyűgöztek le, bár a humor az megmaradt.
A múlt heti epizód annyira felcsigázott, hogy szó szerint számoltam a napokat az évadfináléig – de nem szeretem leírni ezt a szót – és kaptam egy hihetetlenül izgalma és pörgős zárást, amitől ismét eldobtam az agyam meg persze imádtam, élveztem, nevettem, sírtam és úgy egybe mindent, amit a Legends of Tomorrow nézése közben szoktam!
Azt hiszem a mostani epizód volt a legsokkolóbb a széria történetében, az események olyan szinten pörögtek, hogy csak kapkodtam a fejem, miközben minden mesteri pontsággal lett adagolva, hogy két lélegzetvétel között egy szívrohamom lehessen!
„Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen.” Hupsz, rossz cikk – vagy mégsem?
Az eheti epizód úgy vitte előre a történetet, hogy közben nem vitte előre, megmutatta Legendáink végzetét, miközben titkolta előttünk – és pont ez az a kettőség, ami miatt nem csak szeretni lehet a sorozatot, hanem dicsérni az alkotók kreativitását, merészségét és fanyar humorát.
Az eheti epizódban a csapat két részre szakadt és ez a két fél egy olyan utat járt be, ami egyrészt előrevitte a történetet, másrészt megmutatta, hogy a szériában mennyire nagyszerű és érdekes szereplőkkel van dolgunk.
