X-Men Kezdetek: Farkas (2009)

  Nincs szerencsénk nekünk geekeknek az X-Men filmekkel, hiszen egy-kettőt leszámítva nem sikerült még igazán maradandót alkotni ilyen téren a Foxnak. Érdekes, hogy ami a képregényekben, sőt, az animált és immáron élőszereplős sorozatokban is működik, az valamiért a nagyképernyőn elhasal. A fenomenálisra sikerült utolsó felvonás után most a legelső Farkas Continue Reading

Mr. & Mrs. X #1 – Love & Marriage Part 1

Azóta be vagyok zsongva, hogy az X-Men Gold #30-ban Remy egyszer csak, teljesen váratlanul féltérdre ereszkedett Vadóc előtt, és most igen, eljött, amire vártam – Itt a Mr. & Mrs. X első száma, ami pontosan azt a túlizgatott fangirlt hozta elő belőlem, mint anno a Rogue & Gambit.

X-Men Red (2018– )

Miután a Phoenix Resurrectionben a Marvel újraélesztette Jean Greyt (de még hogy!), logikus lépésnek tűnhetett mind a kiadó, mind az olvasók számára, hogy a legelső női X-Man saját csapatot kapjon. Hát kapott is.

Gambit (2012-2013)

Mint ahogy azt már említettem, Vadóc és Gambit régi nagy szerelmeim, és Kelly Thompson új sorozata, a Rogue & Gambit bizony újra előhozta belőlem a fangirlt, aminek persze az lett a vége, hogy rávetetem magamat az első velük – vagy legalábbis egyikükkel – foglalkozó sorozatra, ami a kezem közé került. Continue Reading

Rogue & Gambit #1 – Ring of Fire, Part One

Bevallom, nem igazán vagyok otthon az X-Men képregényekben – jó tíz éve, hogy rendszeresen olvastam X-Ment, nem pedig csak bele-bele kóstolgatva, ahogy haladtam a kutatásommal –, de ez a minisorozat most a szívemnek olyan húrjait pendítette meg, amik már jó ideje csendben voltak.

X-men: Evolution (2000-2003), 3. évad

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban – na, jó, tavaly nyáron, és minden kétséget kizáróan itt a Földön, elkezdtem írni egy, a szívemnek nagyon kedves rajzfilmsorozatról, az X-men: Evolutionről. A cikksorozatban meg is született az első és a második évad bemutatója, aztán, valahogy, az egész félbemaradt. Catleen azóta – teljes joggal – Continue Reading

Dől a moné (2012)

Mostanra eljutottam arra a szinte, hogy szinte minden egyes új vígjátékhoz szkeptikusan állok hozzá, mivel, lássuk be, manapság már ritkán tudnak igazán jó, értelmes és vicces darabokat alkotni ebben a műfajban. Éppen ezért kicsit féltem is először a Dől a monétól, ám örömmel jelenthetem, hogy pozitívan csalódtam a filmben.