Teljesen véletlenül akadtam rá erre a sorozatra, és elsőre nagyon megtetszett a témája: végre egy sorozat, ami a videójátékkal mint komoly gyakorlást és odafigyelést igénylő tevékenységgel foglalkozik. Azonban a széria amilyen erős volt koncepcióban, olyan gyenge lett megvalósításban.
Ahogy a múlt heti epizód, úgy a mostani sem volt teljesen telitalálat, és tekintve, hogy a jövő héten már itt a finálé, kissé érthetetlen számomra, hogy miért egy félig filler, félig badass epizódot készítettek.
Egy kicsit felemásra sikeredett ez az epizód, és úgy érzem, mintha annyira akarnák a készítők fokozni a nagy csatát, hogy elfelejtették, azt bizony elő is kell készíteni nem csak bedobni az utolsó pillanatban.
Ahogy már a múlt héten is sejtettem, az Elvis Presley kaland egy utolsó pihenőnap volt a sorozat történetében, mert a mostani epizódban jócskán belehúzunk az eseményekbe. A csapat olyan ellenséggel nézz szembe, amilyennel korábban még sosem, és hiába van itt a sötét varázslatok mestere, van, amikor már ő is kevés a feladathoz.
Azt hiszem, az eheti epizód rendkívül jó összefoglalója a Legends of Tomorrow-nak: egy kicsit vicces, egy kicsit félelmetes, egy kicsit összevissza, és nem kicsit remekül megírt.
Ahogy már múlt héten is írtam, Ray a csapat legérzelmesebb tagja, és pont emiatt került most igazán nagy bajba, és az ezt követő eseményeknek nem lenne sok értelme, ha nem a mindenkit megmenteni kívánó Ray lenne a középpontban.
A Legendák ezúttal ismét bajba kerültek, ami egyáltalán nem meglepő azoknak, akik figyelemmel kísérik a sorozatot, ám mindezek közepette kaptunk egy igazán érdekes és jellemformáló történetet. Hajóra fel!
Azt el kell ismerni, hogy a Legendák alkotói remekbeszabott fillereket tudnak készíteni, ami ugyan nem viszi előre a fő szálunkat, de rendkívüli módon mélyíti szereplőink jellemét. Az eheti epizódban Zari lelkébe láthattunk bele, de, ha jobban belegondolok, nem csak az övébe.
Végre visszatértek kedvenc Legendáink a téli pihenésből, ráadásul egy régi barátot is hoztak magukkal!
Terveimmel ellentétben sajnos nem tudtam hétről-hétre vinni a Legendákat, de mivel mindjárt itt a februári folytatás, felhúztam magam a sorozattal, hogy aztán tényleg hétről-hétre tudósítsak az időanomáliakról, anakronizmusokról, és persze Mick zseniális poénjairól.
