Mire elkezdtem nézni a sorozat második évadát, már kikerült a hír, hogy ez lesz a széria utolsó szezonja, és egy pillanatra sem merengtem el, hogy vajon miért. A Túl minden határon pontosan olyan gyengécske, mint az eredeti széria az elmúlt öt évben, sajnos.
Mindig mondjuk a többiekkel, hogy mi kérjük az élettől az ostort, hiszen már a leírásából nagyjából sejteni lehet egy széria mibenlétét – persze akadnak kivétlek –, és ugyan ez történt most a Gyilkos elmék spin-offjánál is. Pontosan tudtam, mikor elkezdtem nézni, és túl jutottam a piloton, hogy nem a régi stílust, a drámát vagy éppen a feszültséggel teli akciót fogom látni, hanem amolyan limonádé krimit, mint a nagy előd mostani évadaiban. És lássatok csodát, így is lett!
Mikor kezdek megcsömörleni a kriminek csúfolt tucat sorozatoktól (mint a Helyszínelők összes vagy a Gyilkos elmék utolsó nyolc évada) akkor felkutatom az internet bugyrait egy egészen egyedi bűnügyi sorozatért. Ezekből viszont igen kevés van, azok is vagy régiek, vagy egy évad után azonnal belengették azt a bizonyos kaszát. Nos, a Mintazsaru is pont hasonló, és bár minőségileg vannak hiányosságai, mégis alig pár nap alatt bedaráltam mind a tizenhárom epizódját!
Korábban igen nagy kedvencemnek számító Gyilkos elmék évadról-évadra alulmúlja önmagát, és már én is két dolog miatt nézem: az első, talán a legfontosabb, hogy beszámoljak róla nektek, a második pedig a megszokás – és lassan a többi néző is hasonlóan érez.
A CBS ismét egy Gyilkos elmék spin-off szériával próbálkozik, nem ez az első eset, hiszen már 2011-ben próbáltak behozni Hotchnerék mellé egy másik vonalat, Alapos gyanú alcímmel, ám annak a sorozatnak egy évad után vége szakadt. Mivel már az alapsorozat is hemzseg a hibától, a nézők elpártolnak, és a kritikusuk lehúzzák, nem látom értelmét, hogy miért kell még is erőltetni egy új szálat, ami pont azoktól a hibáktól hemzseg, ami miatt az alapsorozat is szenved.
Már jó pár évad óta panaszkodom a sorozatra, és most ár csak a megszokás okán nézem, és bár akadnak jó és ügyes epizódok is, manapság már nem érezni azt a borzongást az epizódok alatt, ahogy maguk a bűnesetek sem túl logikusak. A tizedik évadban a csatorna beleszőtt egy backdoor pilotot is, ami nem tűnik rossznak, de igazán jónak sem.
A sorozat kilencedik évada vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, a fő történetszál egésze légből kapottnak és átgondolatlannak tűnt, míg az epizodikus esetek nagyon is jól sikerültek.
A viselkedéselemzők csapata ezúttal ismét új tagot köszönthet maga körül, és szerencsére az alkotók tanultak a korábbi esetből és a távozó ügynök rendes, pozitív lezárást kapott. Bár ez sem menthette meg a sorozatot az új, és unalmas karaktertől, miközben az ügyek alsó hangon is laposnak minősíthetők – avagy így múlik el a világ dicsősége.
A sorozat ezúttal főleg személyes indíttatású ügyekkel foglalkozott, így nemigen jutott idő a korábban jól bevált „egy ügy egy epizód” formátumra, aminek meg is lett a maga böjtje: mélyrepülés, karakteridegen tettek, kiszámítható döntések, és egy harmatgyenge évad a hetedik szezon jellemzése.
A sorozat alkotói ismételten a jól bevált személycseréhez nyúltak, hogy felpezsdítsék a széria állóvizét, ám pont ezzel nyúltak mellé, és a Gyilkos elmék komoly lejtmenetbe kezdett – de hogy ennek hol lesz a vége, azt a kilencedik évad megnézésén túl sem merem megjósolni.
