89. Ünnepi Könyvhét és 17. Gyermekkönyvnapok – élménybeszámoló

Éveken keresztül terveztem kimenni a Könyvhétre, azonban valahogy ez évről évre meghiúsult. Tavaly pont az államvizsgámra készültem, amikor kis kikapcsolódás gyanánt a szombati napot ott töltöttem. Akkor megfogadtam, hogy következő évben, azaz idén sem hagyom ki, így csodás napokat tudhatok magam mögött és ebben a 89. Ünnepi Könyvhét és 17. Gyermekkönyvnapok játszotta a főszerepet.

© www.unnepikonyvhet.hu

Folytatás

Neil Gaiman: Death – Halál (Teljes gyűjtemény)

Képzelj el egy kb. 16 év körüli lányt. Fekete naci, fekete pántos felső, nyakában ankh kereszt, fekete haj, sötét smink. Haláli jó fej, ajkán huncut mosoly, bölcs és valójában időtlen idők óta létezik. Kortalan és amíg van élet, addig ő sem megy nyugdíjba…

„A halál oly természetes, mint a születés.”

Folytatás

Egy ici pici pók ül… avagy Neil Gaiman: Anansi fiúk

„A történetek hálók, szálak szálakhoz kötődnek, az ember azért követi mindegyik történetet a középpontba, mert a középpont a végpont. Minden ember egy-egy történetszál.”

Neil Gaiman megvett magának már az első könyvével, amit tőle olvastam. Vitathatatlan számomra, hogy ő a felnőtt fantasy mesék koronázatlan királya, és bátran állítom, hogy az Anansi fiúk című regénye sem okozhat csalódást a műfaj kedvelőinek.

Folytatás

Színház a világ: Én, József Attila (Attila szerelmei)

*** SPOILERVESZÉLY! ***

„Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.”
(József Attila: Tiszta szívvel)

Egy meg nem értett, többre, s jobb sorsra érdemes emberről, az egyik legnagyobb magyar költőről szóló darabot láttam az elmúlt hétvégén. Nem tudtam végig nézni úgy, hogy ne csordultak volna ki olykor a könnyeim. József Attila számomra egy ikon, József Attila maga a költészet.

Folytatás

Coco (2017)

Hosszú és küzdelmekkel teli út vezetett idáig, de a Disney mostanra a világ legnagyobb média és szórakoztatóipari cégévé nőtte ki magát. Az idén 94 éves vállalat az évtizedek során mindig mérsékelt konzervativizmussal, de okosan és a korszellemet is figyelembe véve hozta meg a döntéseit. Meséik központjában hol antropomorf tulajdonsággal felruházott lények (állatok, játékok, járművek, szörnyek, érzelmek), hol egy-egy magányos, a sorból kilogó gyermek áll. Utóbbi esetben pedig egyre népszerűbb a különféle országok és népcsoportok sajátosságait bemutató mese. Folytatás

Paula Hawkins: A víz mélyén

*** SPOILERVESZÉLY! ***

A két kötetes írónő második könyve egyszerűen beúszott a látóterembe, én pedig mit sem sejtve a kezembe vettem … aztán elmerültem és egyszerre a víz mélyén kötöttem ki én is. Megkapó borító, érdekes történet, jó fordítás. Nekem ezt jelenti A víz mélyén.

„Nel Abbott halott – mondta.
– A vízben találták meg. Beleugrott.”

Folytatás

Interjú Kevin Lyon íróval

„Én tudom, ki vagyok. Az olvasók pedig akkor ismerhetnek meg igazán, ha olvasnak engem.”
Kevin Lyon

Egy nem mindennapi íróval készítettem interjút a minap. Kevin Lyon 2016-ban berobbant a facebookra rövid történeteivel, ahol olvasók ezrei kedvelik azt, amit csinál. Próbáltam egy kicsit jobban megismerni én is Kevint és többet megtudni a könyveiről.

Folytatás

Supernatural S13E05 – Advanced Thanatology

Hát, kérem, továbbra is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni az Odaát tizenharmadik évadáról. Kéthete egy pörgősebb epizódot kaptunk, előző héten inkább az érzelmeken volt a hangsúly, azonban a mostani, Advanced Thanatology címre hallgató rész tökéletesen ötvözte és egyensúlyba hozta a kettőt – volt itt borzongás, izgulás bőven, viszont akadtak megható pillanatok is, sőt, néhány újdonságot is bevetettek az alkotók, amik szintén remekül működtek.

Folytatás

Egyenesen át (2017)

Mindenki tud mondani legalább egy olyan filmet a sci-fi/horror műfajában, ami korszakalkotó, időtálló, és a nagyközönség (majdnem) osztatlanul rajong érte. Ilyen például A dolog John Carpentertől.

Biztos vagyok benne, hogy ugyanakkor mindenki tud mondani legalább egy olyan filmet is, amit régen istenített, zseniálisnak érzett, de pár évtized távlatából újranézve már korántsem tartja annyira értékes alkotásnak. Nálam ilyen az Egyenesen át 1990-es változata. Maga az ötlet, hogy az emberek kísérletezzenek a halálba való átlépéssel, majd a felélesztéssel, ebben a formában nem csak újszerű volt, hanem reális is (olyannyira, hogy hasonló kutatások folytak már és jelenleg is folynak a tudományos világ berkein belül), így a film alapgondolata igencsak izgalmas volt. A színészek játékára sem lehetett panasz, és a kilencvenes évek elején még ez a fajta kamerakezelés is kimondottan menőnek számított. Tiniként láttam először a filmet, és imádtam. Aztán most, több évtized elteltével, a közelgő remake apropóján ismét elővettem, de az újranézés elég szomorú eredménnyel zárult: egy régi bálvány esett le a piedesztálról, mert mai szemmel ez a film unalmas, logikátlan és értelmetlen katyvasz. Tény, hogy az unalom legfőbb oka, hogy az elmúlt évtizedekben a brutálisabbnál brutálisabb horrorok az egekbe lőtték az ingerküszöbünket, de ez sem menti fel a filmet a hibákat és zűrzavart illetően.

Folytatás

Lore útjai

Azt hiszem, ez a film azok közé tartozik, amire nem véletlenül teszik ki azt a bizonyos tizenhatos karikát. Erőteljes és sokkoló. Amíg a mondanivaló leülepszik annyira, hogy nyilatkozni is lehessen róla, még sokszor eszünkbe jutnak a letisztult, arcul csapó képek.

Folytatás