Annak ellenére, hogy odavagyok a Heroes of the Storm és a Paladins játékokért, fenntartással állok a csapatjátékokkal szemben. Korábban még inkább utáltam őket és ennek a méregnek sajnos egy nagyobb elszenvedője volt az Evolve Stage 2 is. Pajzsokat aktiválni, karmokat élesíteni, hamarosan indul az első forduló.
Sok a játék és túl kevés az idő ahhoz, hogy mindet alaposan ki lehessen ismerni – és ez fokozottan igaz a sokjátékos szerepjátékokra, úgy mint mai cikkünk alanyára, az XLGames által fejlesztett ArcheAge-re is.
Igen, a név kissé csalóka, hiszen a Hots a Blizzard többi játékainak karaktereit hozza el nekünk MOBA harcos formába, nem pedig egy különálló játék saját harcosokkal. De, ahogy a korábbi cikkben említés esett erről, pont ez a legnagyobb pozitívuma is ennek a játéknak – jó harcok és még jobb karakterek.
Eddig gamer létem során összehozott a sors néhány olyan darabbal, amiknek története nem sok volt, de mégis megvolt benne az a bizonyos plusz, ami miatt mégsem került le a gépemről. Ilyen játék mai cikkünk alanya, a Paladins- Champions of the Realm.
Avagy a Dungeons&Dragons Online kistestvére. Vagy mellékvágánya, Vagy folytatása. Egyre megy minden titulus, a Neverwinter szintén egy D&D alapjaira építkező Fantasy szerepjáték, csak most Eberron világa helyett a nevet is adó Neverwinter városába kalauzol minket a játék, amit már rögtön az első percben meg kell védenünk.
Elég hosszú ideje gondolkoztam azon,hogy vajon leszedjem-e az Age of Conan: Unchained-et, aztén belegondoltam, ha Penny is képes volt rászokni, gondoltam egy próbát megér a játék – és hála égnek csak minimális dolog volt az, ami miatt felhúztam a szemöldököm. Annyit le kell szögeznem még a cikk elején, hogy a Conan a Barbár világával annyira vagyok tisztában, hogy csak a sorozatot (Conan a Kalandor) láttam gyerekkoromban – legalábbis, csak arra emlékszem.
Kissé meg vagyok szeppenve, ugyanis manapság már az előző évben kiadott játékra is azt mondjuk, hogy régi, erre szembetalálom magam egy olyan, mai napig töretlen népszerűséggel rendelkező játékkal (pontosabban annak online verziójában), ami már túl van azon a bizonyos negyedik x-en. Igen hölgyek és hímek, a ma kivesézésre kerülő játék a Dungeons& Dragons Online.
Az Imperial Agent kivételével minden kasztot végig próbáltam már az Old Republicban, és a különféle companionok nem kicsit dobták fel benne a hangulatot. Volt, akit jobban, volt akit kevésbé zártam a szívembe, de mind-mind az adott kasztnak megfelelő összeállításban szerepelnek.
Grafikafüggő gamer társaimat újra megbotránkoztatom az Elsword nevű MMORPG játékkal, ami a KOG Studios jóvoltából került egykoron az éterbe. Őszintén nem értem ezt az ódzkodást a grafikával szemben: ha a történet jó (márpedig itt elég érdekesre sikeredett), és a szereplők is megfelelőek, akkor simán lehet élvezni a játékot minden kinézeti sajátossága ellenére. De most, kezeket a billentyűre, indul a pofonpárbaj.
