A gyalázat az gyalázat, avagy hogyan ne csináljunk játékadaptációt – Tomb Raider (2018)

Elég sokszor hangoztatom, hogy Lara Croft kalandjai mindig is a kedvenceim közé tartoztak, az összes játékot végigpörgettem már, nem is egyszer. Sok hibája ellenére szeretem a filmeket is belőle, így reményekkel telve vártam az új filmet, Alicia Vikander főszereplésével, azonban a reményeim nagyjából tíz perc után a füstbe szálltak, és helyüket átvette a zsörtölődés, az unalom, és a düh.

Folytatás

Így is lehet romkomot csinálni – Ahol a szivárvány véget ér (2014)

loverosie_pic1

Nem vagyok túlságosan oda a romantikáért, ezt már a beszámolóm elején le szeretném szögezni – teljesen mindegy, hogy gesztusról, vagy könyvről, filmről, illetve bármilyen más alkotásról van szó, belőlem általában a „fúj, ez nyálas”-reakciót váltják ki az ilyen dolgok. A romkomok olyan szempontból „jobbak”, hogy legalább viccesek, emiatt feltételezhetően nem szenvednek annyit a karakterek, mint például egy drámában, de ennek ellenére messze áll a műfaj attól, hogy a kedvencem legyen. Az Ahol a szivárvány véget ér esetében igazából Sam Claflin miatt döntöttem úgy, hogy látni akarom ezt a mozit, és be kell valljam, pozitívan csalódtam.

Folytatás

A szerelmen innen, a barátságon túl – Ahol a szivárvány véget ér (2014)

loverosie1

Rózsaszín ködbe burkolózó, cuki, habos-babos, tizenkettő egy tucat romkomra számítottam, erre kaptam egy mély, valódi érzelmekkel átitatott történetet – és egyáltalán nem bánom.

Folytatás