Alita: A harc angyala (2019) – Vagy a kihagyott lehetőségeké?

Nagy reményekkel indultam neki a filmnek, hiszen egy fantasztikusan összevágott trailer után és több pozitív visszhanggal kísérve már alig vártam, hogy beülhessek a moziba megnézni. Az a vicces ebben, hogy mindaddig annyira nem is vágytam erre, amíg az én másik felem nem jegyezte meg anno, hogy ez a film jónak ígérkezik. Számomra csak az okoz problémát, hogy sajnos meg is maradt az ígérkezik állapotában. Nem volt rossz, sőt, nagyon is jó lehetett volna, ha nem hagynak ki a készítők egy csomó lehetőséget, amit többek között a karakterek és maga a sztori kínáltak.

Folytatás

Alita: A harc angyala (2019) – De miért nem valkűr?

2019 az ígéretes filmek éve, telis-tele várva várt lezárásokkal és folytatásokkal, de volt egy kezdet, ami az első trailerektől fogva a megjelenéséig lázban tartott, ez pedig az Alita: A harc angyala. Mivel már hónapok óta tűkön ültem, alig vártam a bemutatót, így elég fixen tudtam – Valentin-napon az Alitával randizom – karöltve a kedvesemmel, akivel romantikus film gyanánt néztük. Megérte.

Folytatás

Alita mindent vitte a hétvégén

Az Alita: A harc angyala című látványos cyberpunk akciómozi érdekelte a legjobban az amerikai nézőket a hétvégén.

Folytatás

James Cameron elárulta az új Terminátor-film munkacímét

James Cameron elárulta az új Terminátor-film munkacímét: az Oscar-díjas rendező szerint egyelőre a Terminator: Dark Fate mellett döntöttek.

Folytatás

Nincs végzet, csak ha bevégzed – Terminátor 2 3D-ben

Mindig is szerettem a Terminátor-filmeket, de kisgyerekként természetesen alig volt valami, amit feltudtam belőle fogni. Csak annyit láttam, hogy megy a nagydarab ember és lelő mindenkit. Ez a szemléletem természetesen bővült az évek folyamán, és mikor felröppent a hír, hogy James Cameron ténylegesen időtálló klasszikusát újra leadják a mozikban, kapva kaptam az alkalmon, hogy végre szélesvásznon is megtekinthessem.

Folytatás

True Lies – Két tűz között (1994)

Nem túl nagy újdonság, hogy szeretem az akciófilmeket, főleg a feel-good akciófilmeket, amelyek nem csak a látvánnyal, lövöldözéssel és hát… az akcióval szórakoztatnak, hanem esetleg több szinten tesznek eleget ennek a feladatnak. Konkrétan ezzel a történettel, párom ajánlásra, egy afféle, „tudom, hogy milyet, de nem tudom, hogy mit” nézzek típusú estén ismerkedtem meg, és nagyon hálás is vagyok az ajánlásért, amit ez úton tolmácsolok a kedves olvasóknak.

Folytatás

Ezek a rohadékok a falakból jönnek – A bolygó neve: Halál – Rendezői változat (1986)

Vigyázat, ez a szöveg spoilert tartalmaz, na meg rengeteg dicséretet, és egy hatalmas adag rajongást – de hát ez történik, ha egy elvakult Alien-rajongó végre moziban láthatja kedvencét, mivel az eredeti időpontban túl kicsi volt hozzá.

Folytatás

A mélység titka (1989)

Gyerekkoromban három meghatározó sci-fi élményem volt, ami elindította a műfaj iránti rajongásomat, az első az E.T., amitől rettegtem, a második a Csillagok háborúja, amit imádtam, a harmadik pedig A mélység titka, ami viszont olyan szinten elgondolkodtatott, amit sokszor a mai mozik sem képesek nálam elérni.

Folytatás

A bolygó neve: Halál (1986)

Ritkán gondolom úgy, hogy ha változik egy történetfolyamat rendezője, az jót tesz a szériának, pedig az Alien-filmeknél pontosan ez történt. Míg az 1979-es A nyolcadik utas: a Halált Ridley Scott rendezte, a második filmet már James Cameron – és állítom, hogy a rendező korai éveiben sokkal jobb műveket produkált, mint a mostani csili-vili filmecskéi.

Folytatás