Címke: Jesse Plemons

Elérkeztünk a második évad zárlatához, ami az előző kilenc epizód feszültségének lassú, kicsit talán túlnyújtottnak ható, filozofikus levezetése. Az előző évadzárástól eltérően itt a világ nem rendeződik vissza a boldog, idilli állapotba, miután a történet fő konfliktusai erőszakkal véget értek – a többi pedig egyszerűen lecseng.

Hanzee végső leszámolást tervez, Mike Milligan úton van Sioux Fallsba, a helyi rendőrség pedig amatőr és egyben gőgösen nagyra vágyó: a kivégzőosztagot, amire számítanak, úgy szeretnék lefülelni, hogy bedrótozzák Edet. Egyedül Lou van tisztában a realitással – akit egy repülő csészealj ment majd ki szorult helyzetéből.

Az évad a vége felé közeledik, és mintha a készítők próbálnák lassítani a fejlemények kibontakozását, hogy az utolsó pillanat előtti feszültségre koncentráljunk. Ebben az epizódban kiderül, mi történt Peggyvel, Eddel és Hanzeeval azalatt, hogy Fargóban zajlott a háború.

Fogynak a Gerhardt család tagjai. Már látszik, hogyan fogja elpusztítani a kansasi „nagyipar” a kis, családi bűnszervezetet, a rendőrség pedig csak annyit tehet, hogy kiválasztja a szimpatikusabb oldalt. Nézőként én inkább mindkettőtől távolságot tartok, de a kérdés nyitott: ki melyik oldalt választaná?

Kitört a háború, elérkezett a leszámolás ideje. Összecsap az eddig gyengének látszó rendfenntartás és a maffia. Már mindenki tud mindent, de Ed és Peggy még mindig a tudatlant játsszák, közben észre sem veszik, hogy a háború tétje az ő életük.

Ez az epizód az összes előzőhöz hasonlóan nem okoz csalódást, sőt, végre az első részben vázolt történelmi háttér is kezd kibontakozni. Amit pedig látunk, az egy óriási középsőujj a nagy amerikai álomnak. De nem akármilyen!