A Cloverfield Lane 10-ről nem lehet biztosan megállapítani, hogy milyen műfajba tartozik. Túlélős drámaként és thrillerként kezdődik, aztán lassan felveszi a horror, sőt, a sci-fi jegyeit. Kis költségvetéssel és három szereplővel készült, úgy, mint elődje, a Cloverfield, amihez egyértelműen kapcsolódni akar – nem folytatásként, inkább előzményként vagy párhuzamos szálként. A […]
Continue ReadingHárom évad nem elég a Híradósokból és hat epizód nem elég egy évadnak – szerintem minden valamirevaló Aaron Sorkin rajongó ezt szajkózza, na, meg valószínűleg szidja az HBO-t, mert elkaszálta ezt a zseniális sorozatot, ami úgy reflektált a társadalomra, hogy egyszerre jól leszidta és egyúttal megmutatta, hogy miképpen is lehet […]
Continue ReadingSzeretem a minisorozatokat, mert sokkal több ideje van a történetnek és a szereplőknek kiteljesedni, mint mondjuk egy két órás filmben, ráadásul majdnem minden esetben egy kerek egészet alkot a történet. Az Olive Kitteridge is pontosan ilyen, bár nem került be a kedvenceim közé, azért érdekes és kissé szomorkás élményt nyújtott.
Continue ReadingAaron Sorkin Az elnök embereiben már tökélyre fejlesztette a visszaemlékezés keverését az évadon átívelő történetszállal. A Híradósok második évadában pedig bevetette ezt a fegyverét, hogy kicsit tépje a nézők idegeit – ezért azt javaslom mindenkinek, hogy ezt az évadot egyben tekintse meg mindenki, különben a haját fogja tépni.
Continue ReadingHárom kedvenc író/rendezőm van a sorozatok világában: Joss Whedon, akinek örök favoritomat, a Fireflyt köszönhetem, Bryan Fuller, aki olyan kifacsart módon képes láttatni a világot, hogy azt senki sem tudja utána csinálni, és Aaron Sorkin, aki Az elnök embereivel, és annak pattogós és profi párbeszédeivel lopta be magát a szívembe […]
Continue Reading
