Dream Theater – Distance Over Time (2019)

Az Avantasia és a Delain új megjelenései után folytatódik a februári metál albumok mustrája. Ezúttal a progresszív metál nemzetközi helytartóinak, az amerikai-kanadai Dream Theaternek a legújabb kiadását, a Distance Over Time-ot veszem górcső alá. Az isteni formáció legutóbb csaknem három éve jelentkezett új szerzeménnyel, a több mint kétórásra nyúlt prog operával, a The Astonishinggel, ami igencsak megosztó lett mind a kritikusok, mind a rajongók szemében. A terjedelmes diszkográfia legfrissebb tagját azonban eddig mindenki dicsérte, és én sem fogok kilógni a sorból a mostani elemzésemmel.

Folytatás

Az istenek köztünk járnak – Dream Theater koncert, 2017.05.10, Tüskecsarnok

A progresszív metál nem tartozik a legkönnyebben befogadható zenei stílusok közé, hiszen még metálos körökben is egy különálló tömegnek tűnnek eme műfaj kedvelői, és legyünk őszinték, ennek valamilyen szinten érthető oka van – ha emlékeztek arra a viccre, ahol metál vállfajait egy tündérmesés példán keresztül mutatják be, a progresszív hős az, aki a húszperces gitárszólójával unalomba kergeti a sárkányt, majd a toronyba felérve a királylányt is. Tényleg nem mindenkinek valók az agyat újrabarázdáló gitár-billentyű párbajok, és a nyakatekert témák (amiket a szóban forgó zenekar elképzelhetetlen magasságokba visz), ám szerény véleményem szerint, akit egyszer megfog ez a zene, azt többé nem fogja elengedni. Mindezek ellenére az amerikai Dream Theatert, azt hiszem, keveseknek kell bemutatnom: az idén harminckét éves zenekar képes volt a nehezen emészthető progresszív muzsikával is olyan ismertségre szert tennie, hogy képesek Európaszerte sportcsarnokokat megtölteni. A más, metál és rockszcénán belül mozgó zenészekre kifejtett hatásukról már nem is beszélve, hiszen, ha körbekérdezünk, biztosan nem csak progosok fogják például John Petruccit kedvenc gitárosukként emlegetni.

Folytatás