A gyalázat az gyalázat, avagy hogyan ne csináljunk játékadaptációt – Tomb Raider (2018)

Elég sokszor hangoztatom, hogy Lara Croft kalandjai mindig is a kedvenceim közé tartoztak, az összes játékot végigpörgettem már, nem is egyszer. Sok hibája ellenére szeretem a filmeket is belőle, így reményekkel telve vártam az új filmet, Alicia Vikander főszereplésével, azonban a reményeim nagyjából tíz perc után a füstbe szálltak, és helyüket átvette a zsörtölődés, az unalom, és a düh.

Folytatás

Vagy mégsem – xXx: Újra akcióban (2017)

A xXx első filmjét nagyon szeretem – sőt még Blu-rayen is beszereztem – igazán üdítő akciófilm volt, ami pontosan tudta mit akar, és ezt hogy tudja elérni. A második film ezzel szemben pocsék lett, és azon túl, hogy el lehet rajta aludni, nem igazán tett le semmit az asztalra. És most itt a folytatás, ahol Xander Cage visszatér, meg az akció is újra itt van, én meg csak nézek sután, hogy ez tökéletesen beleillik a sorba, ugyanis totál semmilyen, vagyis se nem jó, se nem rossz, csak semmilyen.

Folytatás

Scooby Doo 2. – Szörnyek póráz nélkül (2004)

Már az első filmnél jeleztem, hogy bár bájos volt, nem igazán hozta vissza az eredeti hangulatot, sőt, kifejezetten rombolta a régi stílust a nem igazán tetszetős és kissé logikátlan csavarral. Azonban a második film mindent megváltozott, és James Gunn írói keze alatt az egész Scooby Doo-feeling visszatért.

Folytatás

Egynek jó – Kong: Koponya-sziget (2017)

Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, és ha szigorúan vesszük, Tom Hiddleston volt az okom, amiért igazából vártam ezt a mozit, amiben egyfelől kellemesen csalódtam, másfelől furcsáltam.

Folytatás

Idén minden kívánságom teljesült – Power Rangers (2017)

Gyermekkorom egyik meghatározója – sok egyéb mellett – a Mighty Morphin Power Rangers, ami bugyuta volt, és kezdetleges történetű, de mégis korszakalkotónak bizonyult a kilencvenes években. Ebben a szériában mertek hozzányúlni a rasszokhoz és a nemekhez, mertek belőle poént csinálni és megmutatni, hogy igazán az ember maga számít, nem pedig a bőrszíne vagy a kromoszómája. Ennek megfelelően nagyon vártam az új Power Rangers filmet, és persze féltem is tőle. Féltem, mert bár tudom, hogy hatalmas potenciál van a történetben, a sorozatok során láthattuk, hogy ezt mennyire pocsék módon lehet megcsinálni. És vártam, mert ha ez a történet végre rendesen letisztul, és komoly hátteret kap, akkor bizony nagyon tud majd ütni. Aztán megnéztem a filmet, és biztosan állítom, ez a legjobb dolog, ami történt a franchise-al!

Folytatás

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

„Minden kalóz ennyire bolond?  Igen…”

Folytatás

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken

„Ám szíven talált ámor, és nem kell már drága sok kincs, csakis az én kedves matróz uram, kinek párja nincs!” Folytatás

A Karib-tenger Kalózai – A Világ Végén

„Fel a lobogót!”

Folytatás

A Karib-tenger kalózai – A Holtak Kincse

„Az árny, a végzet árnya!”

Folytatás

Tarzan legendája

Az én környezetemben a Tarzan legendája fogadtatása meglehetősen vegyes volt, így muszáj volt lecsekkolnom a saját szememmel. Meg kell hagyni, egész mást hozott a film, mint amit vártam tőle, de talán ez nem is akkora tragédia.

Folytatás