“Ha valamit elégszer elmesélsz, akkor igaz is lesz, éppúgy, mint egy fénykép, ami el tudja hitetni veled, hogy egy emlék.” Whitney Scharer regénye átütő erővel kelti életre az 1930-as évek varázslatos Párizsát és a 20. század egyik leginspirálóbb női karrierjét.
Continue Reading
Korábban is hallottam róla, hangulatom is volt hozzá, nem tudtam róla semmi konkrétat, csak hogy meg akarom nézni. És a minap úgy döntöttem, ez lesz az az este, amikor ez a film sorra kerül.
Continue ReadingÉjszaka egy ausztrál kisvárosban, az ötvenes években. Egy busz áll meg a poros főutcán, leszáll róla egy elegáns nő, kezében Singer varrógép. A gépet leteszi a földre, felpattintja cigarettatárcáját és rágyújt. Körbepillant maga körül, szemügyre véve a lerobbant boltokat, majd a cigarettát vörösre rúzsozott szájához emeli, nagyot szippant belőle, és […]
Continue ReadingTulajdonképpen jó, ha egy történetben vannak visszatérő elemek – ám ha ez azt jelenti, hogy ciklikusan váltakoznak a logikátlan és az önmarcangoló jelenetek, ott akkor azért már baj van.
Continue ReadingA beavatott című film bejött, egy érdekes világot tárt elém, ami kicsit disztópikus, kicsit koppintás, de voltak benne apróságok, amiket lehetett szeretni. A lázadó azonban pont ezeket az apró és kedves momentumokat irtotta ki, tett a helyére feleslegesen látványos jeleneteket, ezáltal egy egészen logikátlan katyvasszá állt össze.
Continue ReadingImádom a disztópikus vagy éppen az apokaliptikus világokat – ezzel a két szóval gyakorlatilag bármit el lehet nekem adni. Leszögezném, hogy nem olvastam el a könyvet. A beavatottnak is azt kívántam, mint Az éhezők viadalának, mégpedig azt, hogy győzzön meg arról: olvassam el a könyvet – az utóbbinál meg is […]
Continue ReadingDisztópikus YA filmadaptáció – ilyet mintha már láttunk volna, és nem is olyan régen. Persze ezzel igazából nem is lenne semmi probléma, sőt, A beavatott még működik is a maga módján, csak egy dolgot kell a nézőnek komolyan vennie: nem szabad túl sokat gondolkodni a filmen.
Continue Reading
