Kémnek lenni nem is olyan mókás – Chuck (2007-2012), harmadik évad
Ez az a szezon, amikor Chuckból valódi, jelvénnyel ellátott kém lesz, és ennek megfelelően a történet is komolyodik-komorodik kissé – ami nem feltétlenül tetszett.
Continue ReadingEz az a szezon, amikor Chuckból valódi, jelvénnyel ellátott kém lesz, és ennek megfelelően a történet is komolyodik-komorodik kissé – ami nem feltétlenül tetszett.
Continue ReadingVannak olyan sorozatok, amikben csak annyi szufla van, ami éppen csak elég egy évadra, és vannak olyanok is, amiknek kell egy-két szezon, hogy igazán belerázódjanak a dolgokba. A Chuck szerencsére az utóbbi kategóriába tartozik.
Continue ReadingNagy terveim voltak a nyárra, már ha a sorozatokat nézzük – meg akartam nézni ezt, be akartam darálni azt, újra neki akartam állni amannak. Ebből persze semmi sem lett – szinte csak a Daredevilt néztem végig –, ám most így a vakáció végére nekiestem valaminek, ami már régóta a listámon […]
Continue ReadingAz a baj azzal, ha az ember nagyon vár egy filmet, hogy hatalmas elvárásokkal indul neki, amikhez rettentő nehéz felérni – és hiába lesz jó a film, ha egyszerűen csak jó, és nem nagyszerű, akkor az ember igenis csalódik kicsit benne. Na, így jártam én is Az U.N.C.L.E. emberével.
Continue ReadingAz egyik szemem sír, a másik pedig… Nos, a másik a sír, de teljesen más okból. Állapotom kiváltó oka nem más, mint az, hogy véget ért az Agent Carter első (és remélhetőleg nem utolsó) évada, ami az akció, a dráma és a szívfájdalom tökéletes elegyét hozta, itt-ott némi humorral megfűszerezve.
Continue ReadingElérkeztünk az Agent Carter (első évadának) utolsó előtti részéhez, nekem meg az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Az egyik sír, mivel ez azt jelenti, hamarosan búcsút kell majd vennünk Peggytől (bár remélhetőleg az a búcsú csak ideiglenes lesz), ami már előre elszomorít – akkor is, ha ez azt […]
Continue ReadingMost, hogy minden lehetséges karaktert megfelelően elmélyítettünk – na, jó, azért a héten is turkálunk kicsit Dooley lelkében –, itt az ideje, hogy beinduljon a banzáj, emeljük a tétet és a néző vérnyomását.
Continue ReadingMost már biztos vagyok benne, hogy az Agent Carter tényleg az a sorozat, ami még akkor is a karakterépítésre helyezi a hangsúlyt, mikor őrülten ropognak a géppuskák.
Continue ReadingEnnél a sorozatnál tendenciává kezd válni, hogy az új epizód már majdnem elhiteti velem, hogy lapos a sztori, mikor is az írók behoznak valami irtózatos mély személyi drámát, amitől leesik az állam.
Continue ReadingBár a történet maga ezen a héten nem volt olyan erős, mint a múltkor, a hangulat és a kis nüanszok még mindig nagyon a helyükön vannak, arról nem is beszélve, hogy milyen karakterépítés zajlott ebben az epizódban.
Continue Reading