Mint ahogy azt már említettem, Vadóc és Gambit régi nagy szerelmeim, és Kelly Thompson új sorozata, a Rogue & Gambit bizony újra előhozta belőlem a fangirlt, aminek persze az lett a vége, hogy rávetetem magamat az első velük – vagy legalábbis egyikükkel – foglalkozó sorozatra, ami a kezem közé került. Egy cseppet sem bántam meg.
Hiába Rozsomák hatalmas népszerűsége – aminek legitimitását amúgy eszem ágában sincs kétségbe vonni –, a karakter sosem tudott igazán megnyerni magának. Persze, mindig is kedveltem, és illedelmesen néztem a filmjeit, de annyira nem érdekelt, hogy kinyissam bármelyik képregényét is – úgyhogy nagyon sokáig az All-New Wolverine is elkerülte a figyelmemet. Amit most már bánok.
Bevallom: mint ahogy azt a mellékelt példa is mutatja, nem feltétlenül erősségem, hogy a megadott sorrendben csináljam a dolgokat – most is előbb olvastam a Phoenix Resurrectiont, mint az azt elvileg felvezető Jean Greyt. Mondjuk ez semmit sem vett el az élményből.
Úgy tudom, az az általános megállapodás a képregényes berkekben – bár pontos adatokat nem tudok –, hogy a legtöbb halállal és feltámadással rendelkező szuperhős Jean Grey. Na, most hála Matthew Rosenbergnek, a szóban forgó hölgy hölgy most még egy feltámadást hozzáírhat a rezüméjéhez.
Bevallom, nem igazán vagyok otthon az X-Men képregényekben – jó tíz éve, hogy rendszeresen olvastam X-Ment, nem pedig csak bele-bele kóstolgatva, ahogy haladtam a kutatásommal –, de ez a minisorozat most a szívemnek olyan húrjait pendítette meg, amik már jó ideje csendben voltak.
Egy vallomással kezdek: szánom-bánom, de rettenetesen le vagyok maradva képregényolvasás tekintetében, így csak a karácsonyi időszakban sikerült átrágnom magamat a tavaly augusztusban indult Generations szérián. A jó hír viszont: nagyon megérte.
Elmúlt már az az idő, amikor a képregények világát a férfiak uralták – mára bizony már mi csajok is jó nagy szeletet vágtunk magunknak a médiumból, és bizony nem csak a női olvasók száma nőtt, hanem a női szuperhősöké is. Idén is számos női főszereplős sorozatot indít a Marvel, most pedig ezekből hoztam egy kis ízelítőt.
A Marvel eme két pók tematikájú hős köré épülő minisorozata azt mutatja be, amiről már egy jó ideje papolok: az idővel nem szabad babrálni.
A Truth: Red, White & Black, ami újradefiniálja Amerika Kapitány eredettörténetét, kétség kívül a legfelkavaróbb képregény, amit valaha is olvastam.
