Amanda Lovelace: The Princess Saves Herself in This One

“make it your mission to save yourself”“ Amanda Lovelace első verseskötete a címe miatt keltette fel a figyelmemet, és az elolvasása után még találóbbnak tartom, ugyanis tökéletesen tükrözi a legfontosabb üzenetét: azt, hogy nincs szükség lovagokra a hercegnők megmentéséhez, megoldják ők maguk.

Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom

“Minden rendben lesz a végén, és ha nincs rendben, akkor az nem a vég.” Miriam Toews regénye egyszerre humoros és érzelmekkel teli, finom és felkavaró, szórakoztató és elgondolkodtató mű a szeretet határairól és az elképzelhetetlen kihívásokról, amikor a gyermekkor a felelősségek új, felnőtt országává válik.

Michel Bussi: Fekete vízililiomok

“Monet a vízililiomok tükrében figyelte a saját halálát, és megörökítette a vásznon. Vízililiomok. Feketében!“ Michel Bussi francia krimiíró tökéletesen ötvözi a festészet és Claude Monet iránti rajongást egy izgalmas bűntény felderítésével. A Fekete vízililomok lebilincselő nyomozásra hívja olvasóit a festői Givernybe, a bájos normandiai faluba, ami annyiszor megihlette Monet-t.

Gabriel Tallent: Drága kis szívem

“Attól, hogy rajtad kívül mindenki hisz valamit, még nem biztos, hogy nem neked van igazad.” Gabriel Tallent magasra tette a mércét az első könyvével: a Drága kis szívem egy gyönyörűen megírt, brutális és torokszorító történet a családon belüli erőszakról.

David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

“Valószínűleg mindenki valahogy így képzel el egy tökéletes trópusi szigetet, ahol a lakosok szépek, az élet békés, a föld gazdagon termi a legkülönfélébb gyümölcsöket, a nap örökké süt, és az ember végre tökéletes harmóniában él a bőkezű és jóakaratú természettel.” Sir David Attenborough-t valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. Mindenki kedvenc Continue Reading

Tommy Orange: Sehonnai

“Az emlékek vagyunk, amikre nem emlékszünk, amik bennünk élnek, amiket érzünk, amik énekre, táncra és imára késztetnek.” Nem sok közöm volt eddig a szó hagyományos értelmében vett indiános könyvekhez. Talán csak Az utolsó mohikánt olvastam, és azért sem voltam oda, kivételesen jobban tetszett a film. Viszont a Sehonnai azonnal felkeltette Continue Reading

Anne Cathrine Bomann: Agathe

“Van-e bárki a világon, aki elégedetten hajtja álomra a fejét, és tudja, miért kell felelnie másnap?” Az elsőkönyves Anne Cathrine Bomann igazán magasra tette a mércét az Agathe-tal. Lírai hangvételfű,  finom benyomásokat és változásokat bemutató, egyszerűségében is mély történet, amit nem csak rövidsége, de magával ragadó stílusa miatt is gyorsan Continue Reading