Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

“Az idő egy csapda, mely fogva tart. El kell felejtenem az igazi nevemet és a múltamat mindenestül. Most Fredének hívnak, és itt élek.”

A sorozatról és a filmről már írtunk, szóval ideje górcső alá venni az alapjukul szolgáló, 1985-ben megjelent könyvet is.

Folytatás

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

“De hát a tragédia az életben sem egyetlen hosszú sikoly. Benne van minden más is, ami oda vezetett.”

Margaret Atwood neve sokaknak ismerősen csenghet A szolgálólány meséje vagy az Alias Grace miatt. A vak bérgyilkos újabb remek bizonyítéka az írónő sokszínűségének.

Folytatás

Rosie Walsh: 7 nap szerelem

A jövő talán olyan testetlenül lebegett előttünk, mint egy álom gömbölyű széle, de mi mindenképpen a részei voltunk. Együtt.”

El tudom képzelni, hogy a könnyed, nyári romantika és a chick lit kedvelői számára egész kellemes kikapcsolódást nyújthat ez a könyv, de nem ajánlanám nyugodt szívvel. Ugyanis kiderült, hogy én túl szkeptikus vagyok ehhez a műfajhoz.

Folytatás

Szabó T. Anna: Senki madara

“Ha madarat szeretsz, égbolt légy, ne kalitka.”

Szabó T. Anna első kisregénye egy csodaszép, varázslatos és költői mese felnőtteknek.

Folytatás

Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

“A lelket titkok zárják körül, titkok falják folyamatosan, titkok rombolják királyságát és hagyják jogarát törötten a porban.”

A firenzei varázslónővel Salman Rushdie bebizonyította, hogy nem kell gyerekkönyvet írni ahhoz, hogy elvarázsolja az olvasóit egy csodálatos mesével.

Folytatás

Tan Twan Eng: Esőcsináló

“Amikor eltévedsz e világban vagy magában az idő birodalmában, emlékezz vissza rá, ki voltál valaha, és nyomban tudni fogod, ki vagy jelenleg!”

Az Esőcsináló Tan Twan Eng első regénye, de nélkülözi az elsőkönyves írók tipikus hibáit. Gyönyörűen megírt, lenyűgöző és megindító történet, ami valósággal simogatja az ember lelkét, miközben össze is töri.

Folytatás

Finy Petra: Madárasszony

“A természet mindig emberséges, nem úgy, mint az emberek.”

Lassan két éve szemeztem a Madárasszonnyal, és nagyon szerettem volna szeretni, de sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.

Folytatás

Jim Crace: Az utolsó aratás

“Azt mondják, a szem ékesebben szól, mint a száj, és halkabb suttogást meghall a fülnél.”

Annyira gyönyörű ez a könyv, hogy amint megláttam, teljesen belezúgtam. Olyan, mint egy festmény, a színei is nagyon harmonikusak és olyan simogatnivaló a tapintása, hogy legszívesebben egész nap fogdostam volna. Tudom, hogy nem ez a helyes hozzáállás (mert ugyebár nem ítélünk borítóról), de végül is jól sült el, mert egy kívül-belül szép, különleges könyvvel gazdagodtam.

Folytatás

Antoine Laurain: A piros notesz

“Hány és hány dolgot teszünk meg vajon elvből, meggyőződésből, neveltetésből, pedig úgy nyomja a lelkünket, és nem is változtat semmit az események menetén?”

A piros notesz remek kikapcsolódást nyújthat a nyári napokon bárkinek, aki odavan a francia hangulatért – vagy a szép noteszekért.

Folytatás