Boldizsár Ildikó: Amália álmai

“[…] most tágra nyílt szemmel hallgatta a történeteket a sok ezer hunyorgó csillagról, melyek mindegyikén – mondta a csillag – egy-egy beteljesületlen vágy lakik.” 2016-ban olvastam a Boszorkányos meséket, azóta is imádom, és Amália örök időkre befészkelte magát a szívembe, mint a kedvenc boszorkányom. Ilyen előzményekkel evidens volt, hogy az Amália […]

Continue Reading

Sarah Winman: Csendélet

“Az idő gyógyít. Többnyire. Néha nem kellő gonddal. Óvatlan pillanatokban visszatér a fájdalom, és emlékeztet az elmulasztottakra. A forrpontra, ahol minden megtörténhetett volna. De aztán elmúlik. A tél tavasszá szelídül, megjönnek a fecskék. Új test közelsége az ágyban. A szépség minden szükségletet fedez. A munka kitölti az életet, az eszmecserék […]

Continue Reading

Daina Opolskaitè: Napok piramisai

“[…]  idő egy nagy mester, aki a másodpercekből, a percekből és órákból alkotja óriási épületeit. Ezek a napok valódi piramisai, amelyek a fejem fölé emelkednek, amelyekből soha nem fogok tudni kijutni.”     Daina Opolskaitè litván írónő novelláskötete nem csak külsejében sötét hangulatú és gyönyörű, a tartalma is ilyen magával […]

Continue Reading

Hillary Jordan: Mudbound

“Lehet fehér vagy színes, egyiknek sincs esze, hogy lássa: a föld uralja őket, nem pedig fordítva. Kiszipolyozza a verítéküket és a vérüket, azután az asszonyaik és a gyerekeik verítékét és vérét, majd miután végzett, elnyeli a testüket is, hogy addig rágja őket tovább, amíg egyek lesznek, ők és mi, mindnyájan.” […]

Continue Reading