Gabriel Tallent: Drága kis szívem

“Attól, hogy rajtad kívül mindenki hisz valamit, még nem biztos, hogy nem neked van igazad.” Gabriel Tallent magasra tette a mércét az első könyvével: a Drága kis szívem egy gyönyörűen megírt, brutális és torokszorító történet a családon belüli erőszakról.

Naomi Alderman: Engedetlenség

“A hallgatás nem képesség. Nem erő. A hallgatás az az eszköz, amelynek révén a gyengék gyengék, az erősek pedig erősek maradnak. A hallgatás az elnyomás módszere.” Az Engedetlenség Naomi Alderman első regénye. A világsikert meghozó A hatalom szintjét nem ugrotta meg, de nem csalódtam az írónőben; ez is egy nagyon lebilincselő és Continue Reading

Jim Crace: Az utolsó aratás

“Azt mondják, a szem ékesebben szól, mint a száj, és halkabb suttogást meghall a fülnél.” Annyira gyönyörű ez a könyv, hogy amint megláttam, teljesen belezúgtam. Olyan, mint egy festmény, a színei is nagyon harmonikusak és olyan simogatnivaló a tapintása, hogy legszívesebben egész nap fogdostam volna. Tudom, hogy nem ez a Continue Reading

Colson Whitehead: A föld alatti vasút

“Minden ember egyenlőnek teremtetett, amíg úgy nem döntünk, hogy te nem vagy ember.” Colson Whitehead ott van nálam az idén megismert írók élvonalában. Nagyon remélem, hogy más könyvei is meg fognak jelenni magyarul, mert ha fele olyan jók, mint A föld alatti vasút, akkor itt van a helyük a polcomon.

Sarah Perry: Az essexi kígyó

“(…) mindnyájunk lelkében akadnak sötét tájak, amiket nem érdemes bolygatni.” Ahogy a bölcs könyvmolyok mondják: ne ítélj könyvet a borítójáról. Néha azért el lehet csábulni egy-egy különlegesen szépséges darab iránt, ahogy én is tettem. Szerencsére Az essexi kígyóban több rejlik egy jól eltalált borítónál, több rangos irodalmi díjjal is büszkélkedhet Continue Reading