R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

“Senki sem tűnik el igazán, amíg a története fennmarad.”

A Karolina és a krakkói babakészítő azonnal megfogott a gyönyörű borítója miatt; viszont lassan egy hónappal az elolvasása után is felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban.

Folytatás

Himmler Agyát Heydrichnek Hívják

Minden alkalommal, amikor második világháborús film elé kerülök, elfog egy érzés, és bár amit látok az általában borzalmakról számol be, nem tudom elkapcsolni a TV-t és nem tudok nemet mondani az alkalomra, amikor moziban láthatok ilyet. Ezúttal sem hagytam ki a lehetőséget.

Folytatás

System of a down koncert Krakkóban

Kép: Greg Watermann

A System of a down zenéjét már egészen fiatalon megismertem és megszerettem, az első megszerzett cédéim között tudhattam az albumaikat és rongyosra hallgattam őket (meg valószínűleg a szomszédok is hallgatták, ha akarták, ha nem – de hát már csak ilyenek azok tini évek 😀 ). Emlékszem, amikor még a legelső MP3-lejátszómat kaptam, amin nem volt olyan sok hely, mint a mai modelleken, az biztos volt, hogy Systemet mindenképpen töltök fel rá. Mivel mind az öt album elég sok helyet foglalt, ezért más zenéknek sokkal kevesebb hely maradt volna, ezért úgy döntöttem, hogy csak a kedvenc számaimat fogom feltölteni. Elővettem tehát egy papírlapot, felírtam a tetejére, hogy kedvenc dalok, majd szépen egymás után elkezdtem hallgatni a számokat, és persze szépen egymás után, kivétel nélkül el is kezdtem felírni őket a lapra. Nagyjából 10-15 szám után áthúztam az egészet, és új listát kezdtem “nem kedvencek” címmel, és mikor végighallgattam az összes dalt, arra lettem figyelmes, hogy egy teljesen üres lapra bámulok a kezeim között. Így történt, hogy végül mégiscsak ment az összes album összes száma a lejátszóra, és a System rajongásom azóta is töretlen.

Folytatás