Átkozottul tehetséges, sokkolóan karizmatikus és szórakoztató (Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány, 2019)

Amióta ember az ember, azóta vonzódik a félelmetes, sokkoló és megrázó dolgokhoz. Ösztönösen lassítunk az autópályán a balesetek mellett, egy megfelelően tálalt katasztrófahír csillió kattintást hoz, a nyomtatott sajtó fénykorában pedig egy-egy kegyetlen gyilkosság szaftos részletei egekbe emelték az eladásokat. A vérnél és a halálnál jobban csak az emberi gonoszság Continue Reading

To the Bone (2017)

Van egy olyan érzésem, hogy Lily Collins vezekel a City of Bonesért (vagy ezzel csak így vagyok így?) – már a Tükröm, tükrömben is jó volt, a The Last Tycoon egyenesen megvett kilóra, és most pedig egész jól alakított a To the Bone-ban is, ami egy olyan témát vesz górcső Continue Reading

Senki sem menthetetlen – Bízz a szerelemben (2012)

Nem könnyű olyan romantikus filmet találni, ami ahelyett, hogy a szerelemmel és párkapcsolattal kapcsolatos vágyainkat teljesítené könnyen fogyasztható közhelyekkel és pótlékokkal, inkább rákérdez, hogy miért is nem működik a dolog, ha éppen nem működik, és mit rontunk el ilyenkor. Ráadásul nem akarja feleslegesen lehangolni a nézőt, amiért pluszpont jár neki.

Így is lehet romkomot csinálni – Ahol a szivárvány véget ér (2014)

Nem vagyok túlságosan oda a romantikáért, ezt már a beszámolóm elején le szeretném szögezni – teljesen mindegy, hogy gesztusról, vagy könyvről, filmről, illetve bármilyen más alkotásról van szó, belőlem általában a „fúj, ez nyálas”-reakciót váltják ki az ilyen dolgok. A romkomok olyan szempontból „jobbak”, hogy legalább viccesek, emiatt feltételezhetően nem Continue Reading

Tükröm, tükröm (2012)

Az elmúlt pár hónapban párszor már bizonyítottam, hogy egy csipetnyi modern fűszerezéssel megízesített tündérmesékkel engem totál kenyérre lehet kenni – elég csak a Bűbájra, az Elátkozott Ellára vagy a Csillagporra gondolni –, így nem hiszem, hogy nagy meglepetést okoz, ha azt mondom, a Tükröm, tükrömnek is sikerült teljesen lenyűgöznie.

A végzet ereklyéi – Csontváros, a visszavágó

Mint egyetlen „könyv szűznek” a csapatból, nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy szinte minden előismeret nélkül nézzem végig a Végzet Ereklyéi- Csontváros c. remekművet. Nos, íme, a rövid összegzés: Megnéztem. Nem tetszett. Kifejezetten téptem tőle a hajamat és nem azért, mert a színészek kissé nagyon ripacskodnak, vagy hogy történet ritka Continue Reading