Könnyed, fiatalos, bonyodalmas, szerelmes! Nagyon-nagyon szerelmes! Ez pedig nem más, mint Stephanie Perkins: Anna és a francia csók című könyve, amely az azonos címet viselő trilógia első kötete.
„Azt mondom, hogy szerelmes vagyok beléd! Szerelmes voltam beléd ebben az egész francos tanévben!”
Nem mondhatnám magamról, hogy nagy sci-fi rajongó hírében állnék, de bevallom, én sem vetem meg a jól megírt, érdekes történetet magába rejtő olvasmányokat. A. M. Aranth: Oculus című könyvére pedig sok mindent lehet mondani, de hogy ne lenne érdekes, azt bizony nem.
„Nyisd fel a szemed és láss!”
(A. M. Aranth)
Körülbelül két éve történt, hogy megkeresett az egyik közösségi oldalon egy írónő és első könyvét ajánlotta számomra. Akkor csak annyit tudtam, hogy egy fantasy témájú történetről van szó. Időközben eltelt az idő én pedig születésnapomra ajándékba megkaptam a könyvet. Pár napja ezt olvastam, amiről pedig beszélek nem más, mint Hestia Potter: Legendary – Lázadás című kötete.
*** SPOILERVESZÉLY! ***
„Úgy érzem magam, mint egy rab. Az is vagyok. Rab lettem, és a testem a börtönöm.”
L. J. Wesley: Brooke: A testem a börtönöm című könyve már a címével felkeltette az érdeklődésemet és a borítója is hasonló hatást ért el nálam. A fülszöveg is érdekes, így örömmel vetettem bele magam a történetbe.
Robin O’Wrightly az egyik legtermékenyebb író, akivel az elmúlt egy évben megismerkedtem. Csupán idén három könyve jelent meg és nincs vége a sornak, ugyanis szeptemberben várható kettő saját és egy közös szerzemény, amelyet Krencz Nórával együtt alkottak. Robin nem ragadt le egy műfajnál, színes a tárháza, a repertoárból pedig most egy családregényt hoztam, amely az Emlékkönny címet viseli.
Az elmúlt időszakban a nehezebb hangvételű, mély tartalmú köteteket részesítettem előnyben (Robin O’Wrightly: #Wetoo – Kettős kereszt, William Golding: A legyek ura, Szaszkó Gabriella: Maradj velem, Itó Projekt: </Harmónia> és Diana Soto: Csak a bolondok boldogok), ezekről olvashattatok tőlem, úgyhogy már nagyon itt az ideje egy könnyedebb olvasmánynak. Akarom mondani rögtön háromnak, hiszen Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek trilógiáját hoztam most el nektek.
Töredelmesen bevallom, hogy nagyon ritkán olvasok színműveket. Ennek leginkább az az oka, hogy főleg a regények iránt érzek vonzalmat. A napokban viszont Diana Sotonak köszönhetően elolvashattam a Csak a bolondok boldogok című drámai színművét és egyszerűen lenyűgözött az, amit ettől az alkotástól kaptam.
*** SPOILERVESZÉLY! ***
<dictionary>
<item>Harmónia</item>
<description>Teljes összhang, egyetértés. Több dolog zavartalan együttléte, vagy együtt fellépő egységes hatása. Több tényező egymás után következésében, illetve egyszerre való megjelenésében, működésében, hatásában a köztük levő zavartalan viszony, az egymást kiegészítő, erősítő, segítő jelleg.</description>
</dictionary>
*** SPOILERVESZÉLY! ***
Még mindig nincs vége a mély témákat feldolgozó könyvértékelőimnek. Kezdtem a nők elleni erőszakkal, folytattam egy erős társadalomkritikával, most pedig nem mást vettem előtérbe Szaszkó Gabriella: Maradj velem című könyvével, mint a családon belüli erőszakot, a gyermekbántalmazást, az alkoholizmust, a drogfüggőséget, a lelki sérüléseket, az öncsonkítást.
Szaszkó Gabi nem elégedett meg azzal, hogy egy nagyon súlyos, és komoly problémát körbejárjon regényében, hanem végig vezeti az olvasót az abból következő problémák, hozadékok során is. Megjegyzem, nem is akárhogyan. Folytatás
Legutóbb Robin O’Wrightly: #Wetoo – Kettős kereszt című elgondolkodtató könyvéről írtam, s meg is említettem William Golding: A legyek ura címet viselő klasszikus művét. Úgy látszik, hogy mostanában ezeket a nehezebben emészthető témákat kaptam fel, bár Golding történetének esetében kellett egy kis idő, amíg ülepedett a sztori és annak mondanivalója. Gyanítom, hogy még mindig tart a folyamat.
