Február 14-e nem csak a szerelmesek napja, nem csak Valentin nap, hanem bizony a Nemzetközi Könyvajándékozás Napját is ma tartják. Úgy gondoltuk, hogy a kettőt valamelyest összemosva egy nem mindennapi szerelmi történetet elmesélő könyvről hozunk Nektek értékelőt, mintegy megajándékozva Bennetek egy ajánlóval.
Nagyon régóta szerettem volna elolvasni Monika Feth: Az eperszedő című könyvét. Nem tudtam, hogy krimi – bár a borító alapján azért érezhettem volna –, egyszerűen a címe keltett fel bennem egy kedves emléket. Ennyi volt az indíttatásom oka. És ez az indíttatás olyan erősnek bizonyult, hogy még az sem tántorított el, hogy a molyok csupán 62%-ra értékelték a kötetet.
Mióta aktívan molyolok az általam ismert egyetlen magyar könyves közösségi oldalon, azóta már szokássá vált, hogy az új esztendő első olvasmánya az a könyv, amelyet az előző évi Karácsonyi húzás és ajándékozás eseményre kaptam egy másik molytól. Idén sem törtem meg ezt a hagyományt, így most egy igazi ifjúsági könyvet, mégpedig egy fantasy és egyben kalandregényt hoztam nektek Holly Blacktől és Cassandra Clare-től.
Ittzés Laura: Nyolc perc című könyvének és nekem van egy minitörténetünk. Tényleg egészen mini. Még tavaly, akarom mondani tavalyelőtt, 2017-ben kezdődött, amikor a kötet megjelent. Azóta több mint egy év telt el, de megérte várni, mert egy nagyon jó történetet kaptam cserébe.
Pararomantikus vámpírtörténet a felnőttebb korosztálynak. Az alapok talán ugyanazok – vámpír, vér, halhatatlanság, romantika, erotika, főgonosz, harc a jó érdekében –, de Lara Adrian történetében van egy különleges hozzávaló is, amelyet eddig egyik vámpíros történetben sem találtam meg. Ezek a vámpírok ugyanis sosem voltak emberek…
*** SPOILERVESZÉLY! ***
Nagyon kellemes és szép befejezése ez a kötet az Ambrózy báró esetei sorozatnak. Ha pedig figyelembe veszem a sorozat címét, akkor valójában teljesen hű is maradt hozzá ez a történet. Bennem mégis egy nagyon apró, szúró érzés alakult ki, amolyan parányi kis hiányérzet, vagy nem is tudom. Ettől függetlenül egy nagyon jó lezáró könyvet kaptam, aminek sikerült utolsó szavaival még a könnyeimet is kicsalnia a szemeimből.
Mély, sötét, mágikus, kegyetlen és mégis tele van reményekkel, bizalommal és tervekkel. Low fantasy a javából.
Pár szóban valahogy így tudnám jellemezni Moskát Anita 2015-ben megjelent második regényét, amely a Horgonyhely címet viseli.
Eljött ismét október 31-e éjjele, a borzongások, a rettegés és a sikolyok éjszakája, melyet sok-sok misztikus történet és rémmese övez. Ezen az éjszakán kikelnek sírjukból a halottak, előbújnak a kísértetek, megmutatják magukat a boszorkányok, hogy az élők között járjanak.
Mi sem lenne pompásabb olvasmány tehát ehhez az éjszakához, mint egy olyan gyűjtemény, amely tele van rémisztő és megmagyarázhatatlan történetekkel. Vic Parker gyűjteménye, a Klasszikus rémtörténetek pontosan ilyen. Gyertek, borzongjatok velem!
Körülbelül úgy egy hónapja történt meg, hogy elkapott engem is a POKET könyvek iránti rajongás. Ennek folyományaként pedig megszereztem több kötetet is. Az egyik ilyen Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül című műve, amelyet a napokban el is olvastam.
„A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, és ezzel lehetségesnek tartjuk őket, minden, amit lehetségesnek tartunk, meg is történik.”
Karinthy Frigyes
Könnyed, fiatalos, bonyodalmas, szerelmes! Nagyon-nagyon szerelmes! Ez pedig nem más, mint Stephanie Perkins: Anna és a francia csók című könyve, amely az azonos címet viselő trilógia első kötete.
„Azt mondom, hogy szerelmes vagyok beléd! Szerelmes voltam beléd ebben az egész francos tanévben!”
