Pararomantikus vámpírtörténet a felnőttebb korosztálynak. Az alapok talán ugyanazok – vámpír, vér, halhatatlanság, romantika, erotika, főgonosz, harc a jó érdekében –, de Lara Adrian történetében van egy különleges hozzávaló is, amelyet eddig egyik vámpíros történetben sem találtam meg. Ezek a vámpírok ugyanis sosem voltak emberek…
*** SPOILERVESZÉLY! ***
Nagyon kellemes és szép befejezése ez a kötet az Ambrózy báró esetei sorozatnak. Ha pedig figyelembe veszem a sorozat címét, akkor valójában teljesen hű is maradt hozzá ez a történet. Bennem mégis egy nagyon apró, szúró érzés alakult ki, amolyan parányi kis hiányérzet, vagy nem is tudom. Ettől függetlenül egy nagyon jó lezáró könyvet kaptam, aminek sikerült utolsó szavaival még a könnyeimet is kicsalnia a szemeimből.
Mély, sötét, mágikus, kegyetlen és mégis tele van reményekkel, bizalommal és tervekkel. Low fantasy a javából.
Pár szóban valahogy így tudnám jellemezni Moskát Anita 2015-ben megjelent második regényét, amely a Horgonyhely címet viseli.
Eljött ismét október 31-e éjjele, a borzongások, a rettegés és a sikolyok éjszakája, melyet sok-sok misztikus történet és rémmese övez. Ezen az éjszakán kikelnek sírjukból a halottak, előbújnak a kísértetek, megmutatják magukat a boszorkányok, hogy az élők között járjanak.
Mi sem lenne pompásabb olvasmány tehát ehhez az éjszakához, mint egy olyan gyűjtemény, amely tele van rémisztő és megmagyarázhatatlan történetekkel. Vic Parker gyűjteménye, a Klasszikus rémtörténetek pontosan ilyen. Gyertek, borzongjatok velem!
Körülbelül úgy egy hónapja történt meg, hogy elkapott engem is a POKET könyvek iránti rajongás. Ennek folyományaként pedig megszereztem több kötetet is. Az egyik ilyen Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül című műve, amelyet a napokban el is olvastam.
„A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, és ezzel lehetségesnek tartjuk őket, minden, amit lehetségesnek tartunk, meg is történik.”
Karinthy Frigyes
Könnyed, fiatalos, bonyodalmas, szerelmes! Nagyon-nagyon szerelmes! Ez pedig nem más, mint Stephanie Perkins: Anna és a francia csók című könyve, amely az azonos címet viselő trilógia első kötete.
„Azt mondom, hogy szerelmes vagyok beléd! Szerelmes voltam beléd ebben az egész francos tanévben!”
Nem mondhatnám magamról, hogy nagy sci-fi rajongó hírében állnék, de bevallom, én sem vetem meg a jól megírt, érdekes történetet magába rejtő olvasmányokat. A. M. Aranth: Oculus című könyvére pedig sok mindent lehet mondani, de hogy ne lenne érdekes, azt bizony nem.
„Nyisd fel a szemed és láss!”
(A. M. Aranth)
Körülbelül két éve történt, hogy megkeresett az egyik közösségi oldalon egy írónő és első könyvét ajánlotta számomra. Akkor csak annyit tudtam, hogy egy fantasy témájú történetről van szó. Időközben eltelt az idő én pedig születésnapomra ajándékba megkaptam a könyvet. Pár napja ezt olvastam, amiről pedig beszélek nem más, mint Hestia Potter: Legendary – Lázadás című kötete.
*** SPOILERVESZÉLY! ***
„Úgy érzem magam, mint egy rab. Az is vagyok. Rab lettem, és a testem a börtönöm.”
L. J. Wesley: Brooke: A testem a börtönöm című könyve már a címével felkeltette az érdeklődésemet és a borítója is hasonló hatást ért el nálam. A fülszöveg is érdekes, így örömmel vetettem bele magam a történetbe.
Robin O’Wrightly az egyik legtermékenyebb író, akivel az elmúlt egy évben megismerkedtem. Csupán idén három könyve jelent meg és nincs vége a sornak, ugyanis szeptemberben várható kettő saját és egy közös szerzemény, amelyet Krencz Nórával együtt alkottak. Robin nem ragadt le egy műfajnál, színes a tárháza, a repertoárból pedig most egy családregényt hoztam, amely az Emlékkönny címet viseli.
