Az egyik szemem sír, a másik pedig… Nos, a másik a sír, de teljesen más okból. Állapotom kiváltó oka nem más, mint az, hogy véget ért az Agent Carter első (és remélhetőleg nem utolsó) évada, ami az akció, a dráma és a szívfájdalom tökéletes elegyét hozta, itt-ott némi humorral megfűszerezve.
Continue ReadingElérkeztünk az Agent Carter (első évadának) utolsó előtti részéhez, nekem meg az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Az egyik sír, mivel ez azt jelenti, hamarosan búcsút kell majd vennünk Peggytől (bár remélhetőleg az a búcsú csak ideiglenes lesz), ami már előre elszomorít – akkor is, ha ez azt […]
Continue ReadingMost, hogy minden lehetséges karaktert megfelelően elmélyítettünk – na, jó, azért a héten is turkálunk kicsit Dooley lelkében –, itt az ideje, hogy beinduljon a banzáj, emeljük a tétet és a néző vérnyomását.
Continue ReadingMost már biztos vagyok benne, hogy az Agent Carter tényleg az a sorozat, ami még akkor is a karakterépítésre helyezi a hangsúlyt, mikor őrülten ropognak a géppuskák.
Continue ReadingEnnél a sorozatnál tendenciává kezd válni, hogy az új epizód már majdnem elhiteti velem, hogy lapos a sztori, mikor is az írók behoznak valami irtózatos mély személyi drámát, amitől leesik az állam.
Continue Reading
