Nappali őrség

Nagyon, nagyon nehezen született meg ez az értékelésem, pont olyan nehezen, mint ahogyan olvastam a könyvet is. Ejj, Anton, de hiányzol!

Folytatás

Metró 2035 –A világnak nincs vége, csak az emberek nem hiszik el

Amikor Dmitry Glukhovsky pár hónapja Budapestre látogatott, részletesen beszélt arról, hogy a fantasztikum helyett most már inkább a realizmus érdekli, és azon belül is az orosz politika helyzetére akar rámutatni a Metró sorozat záró kötetével. Ez akár még jó is lehetne, ha egy olyan izgalmas utópiát vázolna fel, mint a Future című regényében – de sajnos nem ez a helyzet.

covers_369402 Folytatás

Homérosz történetet keres, de nem talál – Metró 2034

830629_5

A Metró 2034 nem az előző történet folytatása. Egy vékonyka kötetet kapunk, ami ezúttal sokkal több elmélkedést, és sokkal kevesebb akciót tartalmaz. Hadd foglaljam össze egy mondatban: az író sehol sem találja a legendás történetet, és miközben ezen kesereg, néhány óra és 260 oldal után az olvasó is rájön, hogy hiába kereste. Folytatás

Alagútiszony – Metró 2033

Dmitry_Glukhovsky_Metro_2033

Amikor a Metró 2033-ról beszélek, többnyire a számítógépes játék jut eszébe mindenkinek, az én első élményem viszont a regény volt, tehát megpróbálom elmesélni, hogyan szívott magába egy olyan világ, amilyenben egyébként soha, azaz SOHA nem szeretnék élni.

Folytatás

A függöny mögött – Vörös zsaru (1988)

A Vörös zsaru több szempontból vált ikonikus filmmé: elsősorban, mert egy remek alkotás, tele izgalommal és akcióval, másrészt pedig egy igazi enyhülést jelentett a hidegháborús ellenlábasok között.

voroszsaru.4

Folytatás