Michael Cunningham: Mire leszáll az éj

“Mit lehet csinálni, amikor az ember már nem a saját történetének a hőse?” Michael Cunningham teljesen levett a lábamról Az órákkal, annyira, hogy biztosra vettem, hamarosan köszönthetem kedvenc íróm soraiban. Ám úgy tűnik, nem a Mire leszáll az éj lesz az a könyv, ami meghozza a nagy áttörést.

Ez rosszul fest – Hawkeye (2012-2015)

Nem, nem a képregény fest rosszul – ez szimplán egy olyan mondat, ami gyakran hagyja el Clint Barton száját (általában egy-egy lapszám elején, mikor valami újabb galibában találja magát) Matt Fraction sorozatában, ami talán a Marvel leginkább kult státuszt elért szériája – méghozzá okkal –, és amit végre én is Continue Reading

Richard Castle: High Heat

Bár a sorozat már két éve véget ér, én még szánalmasan le voltam/vagyok maradva a Nikki Heat–könyvekkel. Így hát fogtam magam, lekaptam a polcról a High Heatet, és nekiveselkedtem – és sajnos éppen olyan vegyes érzelmeket ébresztett bennem, mint a széria utolsó évada.

Ayu Utami: Saman

“Madár vagyok itt én is – több ezer mérföldet repültem egy országból, ahol nem ismerik az évszakokat.” Mindig szerettem idegen kultúrákról olvasni, de idén elhatároztam, hogy tudatos látószögszélesítésbe kezdek. Ehhez tökéletesen megfelelt Ayu Utami első regénye, a Saman. Az írónő az indonéz feminista próza, az úgynevezett illatos irodalom legismertebb alakja, Continue Reading