A szolgálólány meséje továbbra is hozza a már megszokott és bevált formulát: múltkor egy lassabb lefolyású epizódot láttunk, és a mostani rész is ragaszkodik a kényelmesebb tempójú, ám jelentőségteljes cselekményhez. Ahogy korábban, úgy most sem lehet a sebességet felróni a széria számlájára, hiszen bőven volt most is alkalmunk együtt izgulni, félni és olykor pityeregni a szereplőkkel.
Múltkor az alkotók kissé megkavarták az állóvizet, ám ezen a héten minden visszatért a korábbi epizódok kerékvágásába. Ez azt jelenti, hogy újra egy lassabb lefolyású részt kaptunk, ám ez közel sem ad okot panaszra. Az After tele van meglepetésekkel, mind pozitív, mind negatív értelemben, ráadásul visszatérünk pár rég nem látott karakterhez is.
Az előző hetihez hasonlóan most is egy lassabb tempójú epizódot kaptunk, azonban a végére sikerült csavarni egyet a sztorin, amivel új erőre kapott a történet, és ezáltal maga a széria is. Na, nem mintha eddig olyan sokat lehetett volna unatkozni, de ez a kis hidegzuhany már igazán szükséges volt, és jót is tett a cselekménynek.
Az előző lassabb, inkább a karakterekre fókuszáló rész után a Seeds névre hallgató epizód ugyanezt a vonalat viszi tovább. Ugyan akad egy-két olyan pillanat a szűk egy óra alatt, amikor lehet izgulni, legfőképpen mégis a jellemábrázolás került a középpontba. Ugyan sokaknak úgy tűnhet, hogy nem sok minden történik, azért bőven akadnak itt kielemeznivaló momentumok és rejtett tartalmak.
Míg a múltkori rész mondhatni akciódúsabb volt, addig az eheti, Other Women címre hallgató felvonás lassabb leforgásúra sikeredett, ami ez esetben egyáltalán nem baj. Ezúttal egyértelműen a jellemábrázolás került előtérbe, három főbb karakter is nagy teret kapott, hol változások történtek, hol pedig a régebben megkezdett ívet folytatták az alkotók.
A szolgálólány meséjének az első évada ugyanolyan keményen zárt, mint ahogy nyitott, természetesen függővéggel, ami szépen lefektette az alapokat a második szezonra mind a történet, mind az általános hangulat szempontjából. Az alkotók meglehetősen hatásos entrét választottak az új felvonásnak is, hiszen rögtön két epizódot jelentettek meg egy napon, ami egyébként, a marketinges részét leszámítva is frappáns húzás volt részükről, hiszen a June és az Unwomen azért eléggé szorosan kapcsolódnak egymáshoz, így én is egybevéve fogom tárgyalni őket.
A jelen kritikámban szereplő alkotás felkerülhetne a „megtévesztő címet viselő szériák/filmek/könyvek” listájára, ugyanis semmi mesés nincs a sztoriban. Miután Lia alaposan körbejárta az 1990-ben készült filmet, a Hulu tavaly indult sorozata most, a második évadra készülvén, nálam kerül terítékre. Szeretném leszögezni, hogy én sem a fent említett filmet, sem az annak, és a tavalyi sorozatnak alapjául szolgáló könyvet nem láttam, illetve olvastam, úgyhogy abszolút a 2017-es műben látottakra és hallottakra alapozom a beszámolómat. Nos, úgy gondolom, egyértelműen megérdemelt volt, hogy anno díjesőben fürdőzött a sorozat.
