Nyílt titok, hogy rajongok a Resident Evil filmekért – és a játékokért is –, minden hibája ellenére, és a mai napig rendszeresen előveszem őket.
Nincsenek hozzászólások
Címke: Paul W.S Anderson
Viszlát Alice! – A Kaptár: Utolsó fejezet (2016)
Tudom, hogy azon kevesek közé tartozom, akik nagy rajongói a Resident Evil filmes adaptációnak – a kezdetek óta követem a szériát, és bár tisztában vagyok a hibáival, mégis összeszorult a gyomrom, mikor kiderült, hogy az Utolsó fejezet véget vet Alice kalandjainak. Ezért is húztam el a film megtekintését addig a pontig, amíg már nem bírtam és végül meg kellett néznem. Ezúttal a pörgés alábbhagyott, és a karakterekre sem szántak annyi filmet az alkotók, cserébe egy olyan kerek egésszé formálták a Resident Evil filmeket, amire senki sem számított.
Az Elysium nem mindig a paradicsom – Pandorum (2009)
Nehéz eldöntenem, hogy a Pandorum, ami egy amerikai-német koprodukció jó sci-fi vagy sem? Bár jól ismert klisék alapján dolgozik, azért akadnak benne igazán egyedi pillanatok is.
Minden lánynak kell egy hobbi – Resident Evil: Afterlife (2010)
A Resident Evil (vagy Kaptár, ahogy tetszik) filmes széria negyedik darabja már korántsem olyan erős, mint az első darab, ám ennek ellenére én még mindig élvezem a pörgős akciót, a hentelős jeleneteket és Alice-t, mint egy igazi badass női figurát.
Mókázás a régi haverokkal – A kaptár – Megtorlás (2012)
Lehet szidni A kaptár-filmek sablonosságát, egyszerű történetvezetését, illetve a nullával egyenlő színészi játékot – de az vitathatatlan, hogy még mindig képes a stáb a legütősebb és leglátványosabb akciókat összehozni, akár a zombik nélkül is!
A jó, a rossz és a préda – Alien vs. Predator
Egészen kiskorom óta imádom mind az Alien, mind a Predator filmeket, így nem is volt csoda, hogy elsők között láttam a crossoverüket, az Alien vs. Predatort. Rendezőnk Paul W.S. Anderson igazán kitett magáért, amikor összeeresztette ezt a két roppant erejű szörnyet – az embereket meg hagyta szépen megöletni.
