Jim Crace: Az utolsó aratás

“Azt mondják, a szem ékesebben szól, mint a száj, és halkabb suttogást meghall a fülnél.”

Annyira gyönyörű ez a könyv, hogy amint megláttam, teljesen belezúgtam. Olyan, mint egy festmény, a színei is nagyon harmonikusak és olyan simogatnivaló a tapintása, hogy legszívesebben egész nap fogdostam volna. Tudom, hogy nem ez a helyes hozzáállás (mert ugyebár nem ítélünk borítóról), de végül is jól sült el, mert egy kívül-belül szép, különleges könyvvel gazdagodtam.

Folytatás

Jessie Burton: Múzsa

„Az írásom én magam vagyok. Szóval, ha nem jó, én sem vagyok az.”

A babaház úrnője értékelésemben azt írtam, hogy bérelt helye lesz a könyvespolcomon az írónő következő könyvének. Hát az sajnos nincs, mert már karácsonykor is tele volt, de nagyon nagy lelkesedéssel fogadtam a megjelenését.

Folytatás

Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért

“Az emlékek folyton változnak, mint a földet borító laza hótakaró a szélben, vagy akár egy szellemkórus tagjai, egymással feleselnek.”

Izland, egy érdekes nő és egy gyilkosság – ez a három dolog elég volt ahhoz, hogy felkeltse a figyelmemet és izgatottan várjam a könyv megjelenését. Szerencsére nem is okozott csalódást.

Folytatás