Az idő megjutalmazza a türelmet – Threshold koncert, 2018.09.09, Rock On! Fest, Barba Negra Track

Rossz hírem van azok számára, akik már unják a Thresholdos beszámolóimat, hiszen ismét egy ilyen cikkel jelentkezem. Legutóbb Londonban volt szerencsém látni a bandát a Legends of the Shires turné legutolsó állomásán, ami ugyan egy fantasztikus buli volt, ám akkor még fogalmam sem volt, mikor tombolhatok újra Threshold dalokra élőben. Arról meg álmodni is alig mertem, hogy a következő alkalomra pont Magyarországon kerül majd sor, és eléggé szürreális is a hazai fellépés háttere: egy itthoni zenekarokra alapozó kétnapos fesztiválra sikerült beszervezni a briteket, akik nem csak származásuk, hanem az általuk képviselt zsáner végett is abszolút kakukktojásnak számítottak a felhozatalban. Ennek ellenére kétség sem fért ahhoz, hogy nekem ott a helyem a Barba Negrában, ötszáz forintos jegyár mellett meg főleg nem.

Folytatás

A megyék legendái – Threshold koncert, 2017.12.10, O2 Academy Islington, London

Év elején, frissen visszatérve a rövid svájci kiruccanásomból nem is gondoltam volna, hogy rövidesen újra több ezer kilométeres utazásra adom a fejem ugyanazon zenekar miatt. Ám a brit Threshold az utóbbi időben nagyon belopta magát a szívembe: az Ice Rockos koncertjüket rendkívül élveztem, és a régi-új énekesükkel készült új lemezüket, a Legends of the Shirest is pár nap alatt rongyosra hallgattam, úgyhogy elhatároztam, hogy nekem látnom kell őket újra. A választásom a turné idei felének utolsó állomására, Londonra esett, amivel a koncert mellett, sok évnyi sóvárgás után végre az angliai utat is kipipálhattam a bakancslistámon.

Folytatás

Threshold: Legends of the Shires (2017)

Lassan harmincéves múlt, tizenegy stúdióalbum, öt élő lemez, egy koncert DVD, valamint egy kicsi, de annál hűségesebb és kitartóbb rajongótábor – ezekkel büszkélkedhet a brit Threshold zenekar. A progresszív metált játszó formációt ugyan nem ismerem oly régóta, ám ez idő alatt volt szerencsém élőben látni őket, és azóta a lelkesedésem irántuk csak nőtt. Ezek alapján nem csoda, hogy azóta tűkön ültem, mióta bejelentették az új lemez érkezését. A Legends of the Shires végül három év és két tagcsere után érkezett meg, és azt kell hogy mondjam, megérte a várakozás és a kissé fájdalmas arculatváltás is, hiszen egy nagyon aprólékosan kidolgozott, ütős és színes dupla konceptalbum lett a végeredmény.

Folytatás

Az istenek köztünk járnak – Dream Theater koncert, 2017.05.10, Tüskecsarnok

A progresszív metál nem tartozik a legkönnyebben befogadható zenei stílusok közé, hiszen még metálos körökben is egy különálló tömegnek tűnnek eme műfaj kedvelői, és legyünk őszinték, ennek valamilyen szinten érthető oka van – ha emlékeztek arra a viccre, ahol metál vállfajait egy tündérmesés példán keresztül mutatják be, a progresszív hős az, aki a húszperces gitárszólójával unalomba kergeti a sárkányt, majd a toronyba felérve a királylányt is. Tényleg nem mindenkinek valók az agyat újrabarázdáló gitár-billentyű párbajok, és a nyakatekert témák (amiket a szóban forgó zenekar elképzelhetetlen magasságokba visz), ám szerény véleményem szerint, akit egyszer megfog ez a zene, azt többé nem fogja elengedni. Mindezek ellenére az amerikai Dream Theatert, azt hiszem, keveseknek kell bemutatnom: az idén harminckét éves zenekar képes volt a nehezen emészthető progresszív muzsikával is olyan ismertségre szert tennie, hogy képesek Európaszerte sportcsarnokokat megtölteni. A más, metál és rockszcénán belül mozgó zenészekre kifejtett hatásukról már nem is beszélve, hiszen, ha körbekérdezünk, biztosan nem csak progosok fogják például John Petruccit kedvenc gitárosukként emlegetni.

Folytatás

Egy álom küszöbén állva – Threshold koncert, 2017.01.07, Ice Rock fesztivál, Wasen im Emmental

Lassan több, mint tizenkét éves koncertre járós karrierem során egyszer sem fordult még elő olyan, hogy külföldre utazzak egyetlen zenekar kedvéért, aminek igazából két oka volt: az egyik, hogy 2015 nyaráig nem volt saját keresetem, mások pénzén meg önzőség lett volna ilyesmit bevállalni; a másik pedig, hogy nem is lett volna szükségem rá, hiszen majdnem mindegyik kedvenc bandám sűrűn látogat el Magyarországra. Talán a brit Threshold ez alól az egyetlen kivétel – a Richard West-Karl Groom páros által vezetett, progresszív metált játszó formáció sajnos nem tartozik a legismertebb csapatok közé, és leginkább csak Nyugat-Európát érintik turnéjaikon. Mivel a banda az utóbbi másfél évben nagyon belopta magát a szívembe egyszerre fülbemászó és technikás dalaikkal, valamint szerény személyemhez közel álló szövegeikkel, elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, nekem látnom kell őket. Magyarországhoz legközelebb német, valamint svájci helyszínek voltak, és a választásom végül egy svájci kisvárosi rockfesztiválra, az Ice Rockra esett. Abszolút nem bántam meg, hogy több mint tízórás utazásra adtam a fejem egy számomra teljesen ismeretlen országban, melynek a nyelvét csak ímmel-ámmal beszélem (ugyanis a svájci német sokkal nehezebbnek bizonyult, mint amire számítottam), mert egy örök életre szóló élményt kaptam – egy nagyobb gondok nélkül lezajló utat, egy hétvégényi aktív pihenést, meseszép tájat, kedves, segítőkész helyieket és nem utolsósorban egy fenomenális koncertet.

Folytatás