Van valami jó is a rebootban – Meg – Az őscápa (2018)

A 70-es években indult cápás filmőrület egyszerre bizarr és élvezetes, maga az eredeti Cápa Speilberg mű sokkolóan ijesztő volt a maga korában, aztán jöttek a folytatások, amik, khm, nem voltak túl jók. Ezt követte a Háborgó mélység, ami olyan jól rebootolta az eredeti művet, hogy egyáltalán nem csöpögött az újrahasznosítástól. Idén pedig ismét kaptunk ehhez egy folytatást, és meg kell hagyni, annyi gagyi újraértelmezés után a Meg bizony nagyon jó.

Folytatás

Rolni tízcentes – Amerika kedvencei (2001)

Kevés olyan vígjátékot tudok mondani, amit egy tucat megtekintés után is sírva röhögök fel, a méltánytalanul nem ismert Amerika kedvencei azonban ilyen – és emellett még remek színészgárdával operál, van mondanivalója és története!

Folytatás

Nem lehet felzabálni a tanárokat! – Cooties (2014)

Cooties avagy Elijah Wood-ot megint látni egy horrorfilmben. Pontosabban horror vígjátékban, ami olyan, mintha a 2008-as Holtak Napját és a Kukorica Gyermekeit összemixelték volna, de a Faculty adta hozzá a sulis hátteret, a Zombieland pedig az olykor ütős poénokat.

Folytatás

Pilotmustra: Backstrom – Dragon Slayer

Az idei év talán legfurább újoncával – igen, még a Man Seeking Womennél is furcsább – volt egy aprócska afférom, ami sorozat bár egy teljesen klisés nyomozásra épít, ám egy olyan szürreális, mégis realista szintre emeli a már igencsak elcsépelt műfajt, hogy azonnal megszerettem – szóval évadkritika is várható majd belőle.

backstrom.s01.e01.3

Folytatás

Super (2010)

Újabb kérés futott be hozzánk, és mivel a kérő már elspoilerezte, hogy szerepelni fog benne Nathan Fillion, így gyorsan lecsaptam rá, mielőtt a többiek teszik meg. Ahogy Ixi fogalmazott a Viharsziget kapcsán, az most szintén idevág: bizony kevesebb ember lennék enélkül a filmélmény nélkül.

super.2010.4

Folytatás