Pilotmustra: Lost in Space

Sci-fisként elég nagy elvárásaim vannak a műfajjal kapcsolatban, nem elég a látványvilág vagy egy érdekes felvetés, azt bizony jól is meg kell valósítani, és még emellé egy igazi kritikát is illik megfogalmazni, kábé bármiről, lehet társadalomkritika, történelemkritika, és emellé még filozófiai magasságokba is lehet emelkedni. Szóval szegény Lost in Space pilotnak bizony jókora elvárásokkal kellett szembenéznie, és sajnos ezeket egyáltalán nem tudta megugrani, de még az általános szórakoztató sorozat színvonalat sem.

Folytatás

Pilotmustra: Heathers

Nagy rajongója vagyok az 1988-ban készült Gyilkos játékoknak, amiben Winonna Ryder mellett Christian Slater és Shannen Doherty is megcsillogtatta tehetségét, miközben komoly kritikát fogalmazott meg a társadalommal és különösen a fiatalokkal szemben. Kissé félve indítottam el a lejátszót a huszonegyedik századi sorozatos adaptációnál, de az új Heathers, kevesebb, mint öt perc alatt maga mellé állított.

Folytatás

Pilotmustra: S.W.A.T.: Különleges egység

Igen, a remake-ek korát éljük, és bár akadnak szörnyű eredményei ennek, azért sok a jó is, mint például a Fox Halálos fegyvere, vagy az HBO Westworldje. A S.W.A.T.: Különleges egység is egy pontosan ilyen széria, ami az első epizódjával megnyert magának egy nagyon egyszerű húzással: a klisés felszín mögött komoly kritikai hanggal él!

Folytatás

Pilotmustra: Dynasty S01E01 – I Hardly Recognized You

Igazából nem voltak komolyabb elvárásaim a felélesztett Dinasztia sorozattal kapcsolatban, sőt szinte biztos voltam benne, hogy egyáltalán nem fog érdekelni a széria – nos, igazam is lett, de hogy ennyire, na, azzal nem számoltam.

Folytatás

Egyenesen át (2017)

Mindenki tud mondani legalább egy olyan filmet a sci-fi/horror műfajában, ami korszakalkotó, időtálló, és a nagyközönség (majdnem) osztatlanul rajong érte. Ilyen például A dolog John Carpentertől.

Biztos vagyok benne, hogy ugyanakkor mindenki tud mondani legalább egy olyan filmet is, amit régen istenített, zseniálisnak érzett, de pár évtized távlatából újranézve már korántsem tartja annyira értékes alkotásnak. Nálam ilyen az Egyenesen át 1990-es változata. Maga az ötlet, hogy az emberek kísérletezzenek a halálba való átlépéssel, majd a felélesztéssel, ebben a formában nem csak újszerű volt, hanem reális is (olyannyira, hogy hasonló kutatások folytak már és jelenleg is folynak a tudományos világ berkein belül), így a film alapgondolata igencsak izgalmas volt. A színészek játékára sem lehetett panasz, és a kilencvenes évek elején még ez a fajta kamerakezelés is kimondottan menőnek számított. Tiniként láttam először a filmet, és imádtam. Aztán most, több évtized elteltével, a közelgő remake apropóján ismét elővettem, de az újranézés elég szomorú eredménnyel zárult: egy régi bálvány esett le a piedesztálról, mert mai szemmel ez a film unalmas, logikátlan és értelmetlen katyvasz. Tény, hogy az unalom legfőbb oka, hogy az elmúlt évtizedekben a brutálisabbnál brutálisabb horrorok az egekbe lőtték az ingerküszöbünket, de ez sem menti fel a filmet a hibákat és zűrzavart illetően.

Folytatás

Az (2017)

Stephen King nevét 10 és 80 év között senkinek nem kell bemutatni. A horror nagymesterének kikiáltott író valójában szinte sosem horrort ír: műveiben az emberi lélek mélyeibe tekinthetünk be, rámutat a legbelsőbb félelmeinkre: magány, értéktelenség, gyengeség.

Mindenki fél valamitől, és King ezt nagyon is jól tudja. Sikereinek alapja, hogy ezeket a félelmeket tárgyiasítja és teszi legyőzhetővé a könyvek lapjain. Egyik leghíresebb regénye, az AZ (IT) pontosan erre épít: a mindenki számára más alakban megjelenő félelem, és annak legyőzése áll a történet középpontjában.

King korunk egyik legjobb írója, óriási rajongótábora van, épp ezért sokan döntöttek már úgy, hogy egyik-másik művét megfilmesítik. Ez a kísérlet hol sikerült, hol nem, a kudarc oka többnyire abban keresendő, hogy az általa ábrázolt események színtere sokszor maga a lélek. Összetett, rétegről rétegre épített történetekről van szó, amiket nagyon nehéz úgy vászonra vinni, hogy a félelem és a vér között ne vesszen el a lényeg. Az AZ rajongóinak többsége épp ezért félelemmel vegyes izgalommal várta, mi fog kisülni Andy Muschietti próbálkozásából. Az eredmény pedig meglepően jó lett.

Folytatás

Rengeteg szemét, csak ne kerüljünk közé – Holtak Földje (2005)

A Holtak Földje, avagy van szerencsém látni Simon Bakert egy zombis horrorfilmben.  Talán a Survival of the Dead mellett ez még az egyetlen olyan Romero által alkotott zombis film, amiről eddig nem volt szerencsém írni, de mint minden jónak az életben – ennek is elérkezett az ideje.

Folytatás

Halálos fegyver (2016-), 1. évad

Szinte borítékoltam előre, hogy a Halálos fegyver sorozat is egy olyan remake lesz, amit szidni fogok, mint a bokrot, ehhez képest nem egészen öt perc után levett a lábamról (pilotmustra), és mostanság nézem harmadszorra újra az első évadot – csak hogy megfelelően beivódjon a fejembe a sorozat minden poénja.

Folytatás

A majmok bolygója (2001)

Arthur P. Jacobs váratlan halála után a világ további Majmok bolygója- epizódok nélkül maradt. Látva az Alien-filmek sikerét, a Fox már a nyolcvanas évek végétől szeretett volna remake-et készíteni (a főszerepben az aktuális történettől függően olyan nevekkel, mint Arnold Schwarzenegger, Tom Cruise és Charlie Sheen). A producerek és a stúdió is úgy érezte, egy látványos, modern, új Majmok bolygója-reboot igazán nagy dobás lehetne. Ez azonban évtizedekig húzódott, számtalan forgatókönyv-verziót, rendezőt, producert és főszereplőt emésztve fel, akik hol az egymás közti ellentétek, hol pedig más produkciók miatt mondták le a feladatot.

Az első tervek alapján nem a vállalhatatlan ötödik részt folytatták volna, hanem alternatív folytatást akartak az első részhez. Ebben a – Spartacus által inspirált –verzióban a gladiátor szerepbe kényszerített emberi rabszolgákat Taylor leszármazottja vezette volna a majmok elleni lázadás során.  Azonban a tényleges előkészületek megkezdése előtt pár nappal a Fox új vezetője elkaszálta a forgatókönyvet, és annak átírását szorgalmazta. Később Peter Jackson is belenyúlt a történetbe, a gladiátor-szál helyett valamiféle reneszánsz életérzést hozva a sztoriba. Ebben a verzióban a korábbi filmek állandó szereplője, Roddy McDowall egy Leonardo da Vinci –jellegű feltaláló lett volna.  Majd újabb átírás után egy bibliai utalásokkal teli verzió született, aminek a lehetséges rendezői között Sam Raimi és Oliver Stone neve bukkant fel.

Hosszas variálás, több mint 10 év eltelte és több teljes stábcsere után végül 2000-ben Tim Burton került a rendezői székbe, megkapva az esélyt, hogy filmvászonra vigye az általa megálmodott történetet, ami azonban se nem folytatás, se nem remake, hanem az eredeti könyvhöz visszanyúló sztori volt.

Folytatás

És majd eljönnek érted is – Ház a Kísértet-hegyen (1959)

A horror szerelmeseit már gondolom legalább egyszer összehozta a sors az amúgy remekül kivitelezett, de a borzalmas folytatása miatt több sebből vérző Ház a Kísértet-hegyen névre hallgató alkotással. Azzal azonban nem tudom mennyien vannak tisztában, hogy ennek a filmnek van egy régebbi verziója is, ami ugyanerre a névre hallgat, csak 1959-ben került a mozikba, méghozzá a mai napig meghatározó ikonnal, Vincent Price-al a főszerepben.

Folytatás