Mi a jó édes…?! – A víz érintése (2017)

Volt már olyan film, sorozat, képregény, bármi, amitől annyira felment bennetek a pumpa, hogy legszívesebben asztalt borogattatok volna? Velem még nem sokszor fordult elő, de a jelen műremeknek sikerült több ízben is kiakasztania a bullshit-mérőmet. A kritikám címét rövidre fogtam, mert a jó ízlés határain belül akartam maradni, de ha a három pont helyére oda tudjátok képzelni a világ összes létező káromkodását, akkor megtudhatjátok, mit váltott ki belőlem A víz érintése – amiért egyébként irtó nagy kár, mert megannyi csodás sztorit ki lehetett volna hozni belőle, ehelyett kapunk egy tonna cukormázba fojtott, tündérmesének beállított, rendkívül beteg katyvaszt.

Folytatás

Végre egy klisé mentes akciófilm – Jack Reacher (2012)

Nem valami nagy hévvel álltam neki nézni a filmet, mivel Tom Cruise nem éppen a szívem csücske, és nem értem miért erőlteti ennyire az akciósztár szerepeket, mikor vígjátékban vagy drámában sokkal jobban játszik. Aztán a Jack Reacher egy ponton berántott logikus történetvezetésével, okos megoldásaival, és a nem éppen pörgő, ám ennek ellenére dinamikus akciójeleneteivel.

jackreacher-1

Folytatás

Olive Kitteridge (2014), 1. évad

Szeretem a minisorozatokat, mert sokkal több ideje van a történetnek és a szereplőknek kiteljesedni, mint mondjuk egy két órás filmben, ráadásul majdnem minden esetben egy kerek egészet alkot a történet. Az Olive Kitteridge is pontosan ilyen, bár nem került be a kedvenceim közé, azért érdekes és kissé szomorkás élményt nyújtott.

Olive Kitteridge.s01.1

Folytatás

Az ősök követelik a jussukat – Ház az erdő mélyén (2012)

A Ház az erdő mélyén igencsak tipikusan induló horrorfilm, ami aztán a végére teljesen áthág minden korábbi szabályt, amit a műfajban alkottak. Elárulom, hogy Joss Whedon keze rendesen benne van a produkcióban, így azok, akik ismerik kedvenc író-rendezőmet, pontosan tudják, hogy igazi nagy turpisságokat kell várni tőle.

hazazerdomelyen.1

Folytatás