Amikor fullba nyomod a kretént- Rossz anyák karácsonya (Bad moms Christmas, 2017)

Nincs gyerekem, nem is lesz soha, számos okból kifolyólag. Ezekből csak az egyik, hogy rossz anya lennék: az a fajta, aki vagy túlfegyelmez, vagy elkényeztet, nem találnám az egyensúlyt, eltemetne az anyasággal járó 0-24 órás feladatdömping, felőrölne a társadalom által rám rótt megfelelési kényszer. Mert a világ tele van bezzegmamikkal és szuperanyukkal, akik angyaliak a terhesség alatt, egy nyögés nélkül, némán szülnek, 3 éves korig szoptatnak, annyi a tejük, hogy még az árváknak is jut belőle, a gyerekük mindig illatos, egészségesen táplált, mert még a bébipürét (vagy mi a fenét) is házilag rittyentik elő, alig napi 3 óra főzőcskével. Hát ez nekem nem menne. Én a folyton kajafoltos, nyúzott, ingerült anya lennék, aki igen hamar eljutna arra a pontra, hogy bevágja a mikróba a tápszert, és cukros müzlit adna a gyereknek – olykor vacsorára is. Szóval én tipikus ciki mami lennék.

Folytatás

Kell hozzá szenteltvíz? – Csupasz Pisztoly a (z)űrben

Ha már az utóbbi pár cikk miatt előjött Leslie Nielsen munkássága, akkor most essen egyik olyan filmjéről szó, ami nemcsak itthon verte ki a biztosítékot humorügyben, hanem egész bolygóközi bonyodalmat okozott – elsősorban a magyar neve miatt. Következzék Csupasz Pisztoly a (z)űrben.

Folytatás

Rossz (?) anyák (2016)

Nincs is annál jobb hívócím, mint egy közkeletűen – és távolról sem alaptalanul – kitűntetett társadalmi szerep – mint amilyen az anyaság is, formabontó ábrázolását előirányzó cím. Ilyen volt 2011-ben a Rossz tanár, és ilyen a 2016-os Rossz anyák is. A különbség csupán annyi, hogy míg előbbi filmünk betű szerint hű a címéhez, addig a Rossz anyák inkább egy társadalmi görbetükör az anyákra irányuló társadalmi elvárásokról.

Folytatás