Tragikomédia vörös kiadásban – Sztálin halála (2017)

A politika és a történelem két meglehetősen érzékeny téma, amivel finoman illik bánni, viccelődni pedig aztán főleg. Az előbbivel az olasz gyökerekkel rendelkező Armando Iannucci többször is megpróbálkozott már, elég nagy sikerrel, gondoljunk csak a The Thick of It című sorozatra, az abból készült filmre, az Egy kis gubancra, vagy éppen az Amerikában játszódó, lassan véget érő szériára, Az alelnökre, amik mind-mind zseniálisak a maguk kategóriájában. Számomra a Sztálin halála is hasonlóan fantasztikus lett: egyensúlyban van a groteszk a véres komolysággal, mindezt megfejelték a korhű ábrázolással és a briliáns szereposztással.

Folytatás

Hitman: 47-es ügynök (2015)

agent1

Hibám talán, hogy én szeretem az akciófilmeket. Nem csak a jóféléket, de azokat is, amelyekben nos… csak van jó sok akció. Lehet lazítani agyban és kiereszteni egy kis gőzt a szerteszét fröccsenő paradicsomlétől. Így aztán, akárki akármit mond, a Hitman: 47-es ügynök nekem kedvemre való volt. Nem lesz az évszázad filmje, és nem lopja vissza a szívemet John Wicktől, de szerintem egész korrekt próbálkozás volt a rebootra. Mivel azonban a régi hibákat nem sikerült kiküszöbölni, helyette sikerült újakat belepakolni, nem csodálom, hogy sikertelen maradt a próbálkozás.

Folytatás

Büszkeség és Balítélet gyorstalpaló (2005)

Ismeretségem a Büszkeség és Balítélettel, ezzel a filmfeldolgozással kezdődött. Mai napig emlékszem, ahogy a moziban ülve elragadtatott 16 évesként tapadtam a vászonra és teljes bűvöletemben elhatároztam, hogy elolvasom a könyvet, aminek akkortájt amúgy is divatja volt a baráti körömben. Ezek után, közel egy évvel ismertem meg a BBC-s verziót, ami azonban annyival erőteljesebb hatást tett rám, hogy tíz évbe telt, míg újranéztem a minap ezt a változatot. Vesztére, vagy vesztemre – nem tudom.

11prid.650

Folytatás