Ayu Utami: Saman

“Madár vagyok itt én is – több ezer mérföldet repültem egy országból, ahol nem ismerik az évszakokat.”

Mindig szerettem idegen kultúrákról olvasni, de idén elhatároztam, hogy tudatos látószögszélesítésbe kezdek. Ehhez tökéletesen megfelelt Ayu Utami első regénye, a Saman. Az írónő az indonéz feminista próza, az úgynevezett illatos irodalom legismertebb alakja, de magyar olvasók eddig még nem találkozhattak a nevével. Pedig megéri.

Folytatás

A szeretet medvéje – Brother Bear (2003)

Már hetek óta motoszkál a fejemben a Mackótestvér főcímdala, úgyhogy szinte biztos voltam benne, hogy ez lesz a következő beszámoló témája. Ez a családi film az egyik leggyönyörűbb Disney-alkotás, amit láttam. Bár a szeretet erejéről és az összetartás fontosságáról szól, a medvék néha dalra fakadnak és kerge rénszarvasok kísérik főhősünk útját, mégsem csöpög a rózsaszín cukormáztól, nem sekélyes, hanem épp ellenkezőleg, csontig hatol, miközben megtanít rá, milyen fontos, hogy szeretettel és megértéssel forduljunk egymás felé, ne pedig berögzült gondolatok alapján ítéljük meg egymást.

Folytatás

Richelle Mead – Thorn Queen

thornqueen

Szóval ja – közel két évvel azután, hogy elolvastam a Dark Swan-sorozat első kötetét, végre eljutottam odáig, hogy a második résznek is nekiessek. Ismétlem: végre.

Folytatás

Richelle Mead – Storm Born

stormborn

Ez valójában már a második „randim” volt ezzel a könyvvel – a példányomat nagyjából három éve szereztem be, amikor Londonban jártam. Akkoriban még nem ismertem a Bookdepositoryt (amit amúgy mindenkinek ajánlok), úgyhogy egyes angol nyelvű könyvek beszerzése igencsak bonyolultnak bizonyult – ám akkor egyszer csak ott voltam Angliában, sőt, még egy nagyon tetszetős Riverstone könyváruházat is találtan, úgyhogy gyorsan meg is vettem ezt a regényt, csakhogy belelessek, mivel már akkor is odáig voltam Richelle Meadért.

Folytatás