Mint Marvel-rajongó (meg, lássuk be, szinte mindené), kötelezőnek érzem, hogy minden egyes Marvel-logóval ellátott terméket megnézzek, de be kell valljam, eddig egyik után sem fogtam annyira a fejemet, mint a Luke Cage második évada után. És bár csípi a szemem, de nagyon örülök a kaszának!
Meg kell hagyni, a britek nagyon tudnak, ha minisorozatról van szó, és ez alól a Safe sem kivétel, ami illusztris színészgárdájával fogott meg elsőre, és szövevényes történetvezetésével marasztalt.
By Catleen Nagy bajban vagyok a Netflix legújabb sorozatával, a The Umbrella Academyvel kapcsolatban: egyrészt tetszettek a szokatlan megoldások és zenei betétek, másrészt a történet annyira hektikusan került tálalásra, hogy nagyon-nagyon nehezen állt össze a kép – meg úgy az egész évad.
Olykor nagyon jólesik visszanézni egy-egy régebbi sorozatot, amit korábban vagy nem láttam, vagy csak fél szemmel figyeltem. A férfi fán teremmel is hasonló volt a helyzet, ugyanis egy fél epizódot láttam belőle, ám ha már Anne Heche, akkor érdemes neki teljes figyelmet szentelni, így hát megtettem, de valahol meg is Continue Reading
Geroge R.R. Martin neve szinte garancia a sikerre – így gondolta ezt a Syfy is, és kaszálta egyetlen high-concept sci-fi sorozatát, a The Expanse-t (amit ironikus módon pont Martin dicsért halálra), hogy a Trónok harcával óriási hírnevet szerzett író egy régi kötetét tévé-képernyőre emelje.
Van abban valami veszélyes, ha az ember nosztalgiázni kezd, és előveszi a 90-es évek produktumait, ennél már csak az a veszélyesebb, ha egy 2012-es két részes filmet vesz elő, ami bűzlik a 90-es évektől.
Vannak azok a sorozatok, amik bár nem vittek nagyon újszerű megközelítést saját műfajukba, mégis élvezetesek, jó őket megnézni, és kellemes, nosztalgikus felhő veszi őket körül. Valahol a Gyilkos számok sorozat is ilyen, ami a kezdetekkor igen erősen indult, de az eltelt évek alatt kiderült, hogy ebben a témában bizony nincs Continue Reading
By Catleen Valamiért most hirtelen divat lett szidni a Netflixet, és a sorozatait – nem mondom, hogy nincs kevésbé jó munka némelyikben, de azért általánosságban elmondható, hogy igen magas minőségű szériákat készítenek. Nincs ez másként a Carla Gugino nevével fémjelzett szériánál, a The Haunting of Hill House-nál sem, ami egyszerre fagyasztotta meg Continue Reading
Avagy ez történik, ha egy jó alapanyaghoz (Tom Clancy), kellő tisztelettel és odafigyeléssel nyúlnak, miközben átemelik a modern korba – meg ez is példázza, ha elkap a gépszíj, pillanatok alatt letekerem a szériát a pilotmustra után.
Bármennyire is élvezetes volt számomra a sorozat, sajnos – ahogy a készítők sem – úgy én sem tudtam túljutni a szappanoperák klisés megoldásain, de szerencsére mire komolyabb gondot okoztak volna, a sorozatot kaszálták, így keserű szájíz nélkül lehetett tőle búcsúzni.
