Geroge R.R. Martin neve szinte garancia a sikerre – így gondolta ezt a Syfy is, és kaszálta egyetlen high-concept sci-fi sorozatát, a The Expanse-t (amit ironikus módon pont Martin dicsért halálra), hogy a Trónok harcával óriási hírnevet szerzett író egy régi kötetét tévé-képernyőre emelje.
Valamiért most hirtelen divat lett szidni a Netflixet, és a sorozatait – nem mondom, hogy nincs kevésbé jó munka némelyikben, de azért általánosságban elmondható, hogy igen magas minőségű szériákat készítenek. Nincs ez másként a Carla Gugino nevével fémjelzett szériánál, a The Haunting of Hill House-nál sem, ami egyszerre fagyasztotta meg az ereimben a vért, és mégis úgy pörgetett fel, mint egy liter kávé!
Olykor nagyon jólesik visszanézni egy-egy régebbi sorozatot, amit korábban vagy nem láttam, vagy csak fél szemmel figyeltem. A férfi fán teremmel is hasonló volt a helyzet, ugyanis egy fél epizódot láttam belőle, ám ha már Anne Heche, akkor érdemes neki teljes figyelmet szentelni, így hát megtettem, de valahol meg is bántam a dolgot.
Avagy ez történik, ha egy jó alapanyaghoz (Tom Clancy), kellő tisztelettel és odafigyeléssel nyúlnak, miközben átemelik a modern korba – meg ez is példázza, ha elkap a gépszíj, pillanatok alatt letekerem a szériát a pilotmustra után.
Bármennyire is élvezetes volt számomra a sorozat, sajnos – ahogy a készítők sem – úgy én sem tudtam túljutni a szappanoperák klisés megoldásain, de szerencsére mire komolyabb gondot okoztak volna, a sorozatot kaszálták, így keserű szájíz nélkül lehetett tőle búcsúzni.
Bizony-bizony, végre befutott az infó, hogy a Starz mikor teszi elérhetővé Neil Gaiman Amerikai istenek című regényének sorozatos adaptációját, vagyis a második évadot. Március tizedikén jön a sorozat következő évada, addig van is idő végigpörgetni az első évadot (vagy újrapörgetni), és elolvasni (újra) a könyvet.
Ritka az az alkalom, amikor én echte „csajos” sorozatot nézek, de néha a sci-fik és akciósoroztak armadájában szükségem van valami romantikusra, bájosra, és valami igazán szépre. A Providence pont egy ilyen széria, a maga öt évada pedig nem mentes a kliséktől vagy a fillerektől, de még is igazi felüdülést nyújt az ember szívének.
Néha nagyon nem értem, mi alapján kaszálnak el sorozatokat: ott volt a fantasztikus sci-fi gyöngyszem a Firefly, vagy az Almost Human, amik annyira remekbe szabottak, hogy örökre beleírták magukat a tévétörténelembe. És most ismét ez történt, itt van egy fantasztikus és érdekes sci-fi fantasy (na, ilyen sincs minden bokorban!), szuper karakterekkel, remek háttérrel, és aztán ismét beleng a kasza.
Miután kijött a második évad a History Channel katonai sorozatából, a Sixből, azonnal felröppent a hír, hogy egyúttal kaszálták is, én pedig fogtam a fejem, hogy ugyan miért is kellett. Most, hogy túl vagyok a teljes évadon elmondhatom, hogy az a kasza nem jött elég korán!
Miután Rip Taggertet (Walton Goggins) a mólón meglőtték, volt csapata bosszút esküdött, és azonnal a tettes elkövetésére indultak volna, azonban katonaként ezt nem tehették meg, de a felettesük közbenjárására részt vehettek egy olyan műveletben, ahol a feltételezett felbujtót kellet elfogniuk. Azonban a CIA közbeszólt és egy olyan szövevényes, árulásokkal és tűzharccal tetézett művelet alakult ki, hogy olykor a katonák sem tudták, melyik is a jó oldal.
És miközben a fiúk a CIA egyik ügynökének, Gina Cline-nak (Olivia Munn) a vezetésével a világot akarták jobb hellyé tenni. Addig az otthon maradtak rettegtek a további merényletektől. A leginkább Buddha (Juan Pablo Raba) felesége, Jackie (Nadine Velazquez) viselte rosszul a dolgot, és felkapván a gyerekeket elbújtak egy ismeretlen házban, azonban ez sem elég ahhoz, hogy egy olyan agymosott ember elől elbújjanak, mint aki lelőtte Ripet.
Ugyan éveztem az első évadot, de persze láttam a hibákat is, azonban biztos voltam benne, hogy egy olyan széria, ami ennyire kíméletlenül és brutálisan hajlandó bemutatni a terrorizmust, az ISIS-t és a Boko Haramot, az bizony messze túl fog mutatni azon, amit egy katonai sorozat nyújtani képes – hát tévedtem. Mintha mindenki, aki az első évadban a háttérben dolgozott volna, kiszállt, és helyette behoztak hozzá nem értő írókat, akik egy családi drámát alkottak meg – igen, jól írtam, családi drámát – mert eskü ennyi nyafogást, hisztit és belső családi viszályt egy szappanopera sem képes felmutatni, mint a Six második évada.
De nem csak ez a gondom vele! Itt van az okos és tehetséges Olivia Munn, aki nem egyszer, nem kétszer tett le igazán minőségi alakítást az asztalra, erre kap egy karaktert, amiről lerí, hogy valójában egy férfi színészre írták, csak polkorrektség végett egy nőnek adták – ez nem diverzitás, ez csak lustaság, ha igazi női karaktereket akarsz egy sorozatba, akkor valódi nőket írj!
Nagyon dühős vagyok a szériára és az alkotókra, mert volt valami igazán ütős, friss és kíméletlen a kezükben, és szó szerint kidobták a kukába.
Minőségi politikai sorozat Sigourney Weaverrel a főszerepben – mégis ki volt az az idióta, aki ezt kaszálta? Ide vele, had lövöm le!
