Igen nyögvenyelősen csúszott le nálam Guillermo del Toro és Chuck Hogan sorozata, ami bár igen erős alappal indult, de gyorsan kiderült, hogy a készítők ezzel a könyves alappal nem tudnak mit kezdeni – de persze hentelni azt tudnak…
By Catleen Kevés olyan elborult sorozat van, mint a Future Man – talán a Legends of Tomorrow, ahol a történet koherens részét képezik az őrültségek – és ha ez még nem lenne elég, kapunk izgalmakat, rendkívül érdekes karaktereket, ügyesen átgondolt időutazást, és egy olyan forgatókönyvet, amitől megáll az ész!
Én tényleg kedveltem Idris Elba Luther című bűnügyi drámáját, bár mikor kiderült, hogy a lezáró harmadik évad után feltámasztják, kicsit húztam a számat, de úgy voltam vele, hogy van annyi a címszereplőnkben, hogy készülhessen folytatás. Nos, tévedtem, mert nincsen!
Mint Marvel-rajongó (meg, lássuk be, szinte mindené), kötelezőnek érzem, hogy minden egyes Marvel-logóval ellátott terméket megnézzek, de be kell valljam, eddig egyik után sem fogtam annyira a fejemet, mint a Luke Cage második évada után. És bár csípi a szemem, de nagyon örülök a kaszának!
Meg kell hagyni, a britek nagyon tudnak, ha minisorozatról van szó, és ez alól a Safe sem kivétel, ami illusztris színészgárdájával fogott meg elsőre, és szövevényes történetvezetésével marasztalt.
By Catleen Nagy bajban vagyok a Netflix legújabb sorozatával, a The Umbrella Academyvel kapcsolatban: egyrészt tetszettek a szokatlan megoldások és zenei betétek, másrészt a történet annyira hektikusan került tálalásra, hogy nagyon-nagyon nehezen állt össze a kép – meg úgy az egész évad.
Olykor nagyon jólesik visszanézni egy-egy régebbi sorozatot, amit korábban vagy nem láttam, vagy csak fél szemmel figyeltem. A férfi fán teremmel is hasonló volt a helyzet, ugyanis egy fél epizódot láttam belőle, ám ha már Anne Heche, akkor érdemes neki teljes figyelmet szentelni, így hát megtettem, de valahol meg is Continue Reading
Geroge R.R. Martin neve szinte garancia a sikerre – így gondolta ezt a Syfy is, és kaszálta egyetlen high-concept sci-fi sorozatát, a The Expanse-t (amit ironikus módon pont Martin dicsért halálra), hogy a Trónok harcával óriási hírnevet szerzett író egy régi kötetét tévé-képernyőre emelje.
Van abban valami veszélyes, ha az ember nosztalgiázni kezd, és előveszi a 90-es évek produktumait, ennél már csak az a veszélyesebb, ha egy 2012-es két részes filmet vesz elő, ami bűzlik a 90-es évektől.
Vannak azok a sorozatok, amik bár nem vittek nagyon újszerű megközelítést saját műfajukba, mégis élvezetesek, jó őket megnézni, és kellemes, nosztalgikus felhő veszi őket körül. Valahol a Gyilkos számok sorozat is ilyen, ami a kezdetekkor igen erősen indult, de az eltelt évek alatt kiderült, hogy ebben a témában bizony nincs Continue Reading
