Nappali őrség

Nagyon, nagyon nehezen született meg ez az értékelésem, pont olyan nehezen, mint ahogyan olvastam a könyvet is. Ejj, Anton, de hiányzol!

Folytatás

Címekcímekcímek és megint csak a címek

A minap, mikor egy lábaszegett ismerősnek romantikus regényeket vadásztam a neten, a második-harmadik sorozat címeinek átböngészése után, feltűnt pár dolog. Például, hogy ordítóan ostoba címekkel operálnak a szerzők, amik egyszerűek, hatásvadászok és amellett, hogy már-már lakonikusan lényegre törőek, olyan halálos pontossággal irányozzák be a célcsoportot, mint egy amerikai mesterlövész. És akkor elgondolkodtam: Mire jó a cím – és milyenek is a címek?

címek1

Folytatás

Minden egy megállapodással kezdődött – Éjszakai őrség (2004)

Szergej Lukjanyenko egy igen egyedi világot alkotott, mikor papírra vetette az Éjszakai őrséget és a folytatásokat. olyan egyedi történetet, ami vászonra kívánkozott, és ha már az eredeti mű is orosz, kézenfekvő, hogy az adaptációt is saját hazája készítse el. Ez volt az első találkozásom egy orosz filmmel, csalódott ugyan nem vagyok, de nagyon érződik, hogy a Nagy Medvének bizony sokat kell tanulnia a filmgyártásról.

ejszakaiorseg.1

Folytatás

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

Alapvetően nem kedvelem az orosz műveket, ám az Éjszakai őrség alapötletének sikerült rávennie, hogy most az egyszer kivételt tegyek. A könyvnek köszönhetően már az egész Őrség-könyvfolyam büszke tulajdonosa vagyok, és megtanított arra, hogy az iskolában kötelezően tanított orosz irodalom csupán egy kis szelete a tőlünk keletre húzódó ország megannyi csodás művének.

ejszakaiorseg.1

Folytatás