*** SPOILERVESZÉLY! ***
„Úgy érzem magam, mint egy rab. Az is vagyok. Rab lettem, és a testem a börtönöm.”
L. J. Wesley: Brooke: A testem a börtönöm című könyve már a címével felkeltette az érdeklődésemet és a borítója is hasonló hatást ért el nálam. A fülszöveg is érdekes, így örömmel vetettem bele magam a történetbe.
Nem is olyan régen robbant a bomba a világban, amelynek következtében a média a #metoo kampánytól volt hangos. Megjegyzem nem is alaptalanul, hiszen a mások ellen elkövetett erőszak – legyen az akár nemi, akár családon belüli, akár egy utcai megfélemlítés – bűn, amit az elszenvedő hosszú idő alatt tud csak lelkileg feldolgozni, ha egyáltalán fel tudja dolgozni.
Robin O’Wrightly a nők ellen elkövetett erőszakra irányítja az olvasók figyelmét, #Wetoo – Kettős kereszt című könyvében.
Biztos megvan az az életérzés, amikor rábukkansz valami olyanra, amit nem tudsz abbahagyni. Na, a Csajok pontosan ilyen!
Az volt a sorsom, hogy elolvassam ezt a könyvet. Valahogy furcsa csavar nyomán folyton-folyvást belebotlottam: egy barátom, mindenkori könyv-haverom írt nekem egy pár hete, és erről a könyvről áradozott – szó szerint azt mondta, hogy ez a könyv a tökéletesség maga –; meglátogattam a régi kolim, aminek a könyvtára éppen akkor szerezte be a kötetet; egy blogger, akit még a múltkor ismertem meg egy könyvbemutatón ódákat zengett a sztoriról Facebookon; a végén pedig kiderült, hogy az egyik legjobb barátom is éppen ezt olvassa. Úgyhogy igen, egyszerűen nem hagyhattam ki.
