William Golding: A legyek ura

Legutóbb Robin O’Wrightly: #Wetoo – Kettős kereszt című elgondolkodtató könyvéről írtam, s meg is említettem William Golding: A legyek ura címet viselő klasszikus művét. Úgy látszik, hogy mostanában ezeket a nehezebben emészthető témákat kaptam fel, bár Golding történetének esetében kellett egy kis idő, amíg ülepedett a sztori és annak mondanivalója. Gyanítom, hogy még mindig tart a folyamat.

Folytatás

Pilotmustra: Heathers

Nagy rajongója vagyok az 1988-ban készült Gyilkos játékoknak, amiben Winonna Ryder mellett Christian Slater és Shannen Doherty is megcsillogtatta tehetségét, miközben komoly kritikát fogalmazott meg a társadalommal és különösen a fiatalokkal szemben. Kissé félve indítottam el a lejátszót a huszonegyedik századi sorozatos adaptációnál, de az új Heathers, kevesebb, mint öt perc alatt maga mellé állított.

Folytatás

Charles Dickens: Karácsonyi ének

*** SPOILERVESZÉLY! ***

Talán nincs is olyan ember, aki ne hallott volna Charles Dickens híres kisregényéről, a Karácsonyi énekről. A történetet feldolgozta már a Disney mesekönyvben, megfilmesítették többször is, számtalan kiadás jelent meg belőle könyvként, mióta az első, eredeti kiadás 1843-ban A Christmas Carol címen megjelent.

Folytatás

Krampusz (2015)

Avagy a szeretet néha életbevágóan fontos.
Azon felnőttek közé tartozom, akik utálják a karácsonyt. Na nem az eredeti karácsonyt, mert azt imádom. Szeretem a gondolatot, hogy a világ egy kicsit elcsendesedik, az emberek összejönnek, odafigyelnek a másikra. Béke, család, törődés, szeretet. Nem, én a karácsony mai formátumát utálom, azt a rémálmot, amivé vált. A képmutatást és a muszáj dolgokat: az egész éves hajtás után jön a plázázás, majd megpihenés helyett olyan emberekkel kell tölteni ezt az időszakot, akiket egyébként látni sem kívánunk, muszáj ajándékozni, nem szívből, hanem kényszerből vagy felvágásból, valódi törődés helyett ezzel vásárolva meg mások szeretetét. A háziasszonyok napi 20 órában robotolnak a konyhában, hogy a karácsonyi menü minél fancy-bb legyen, hamis áldozatot hoznak, még véletlenül sem élvezetből, hanem a versenyszellem és a félreértelmezett kötelességtudat által hajtva, – csak hogy utána hisztéria közeli állapotban elmondhassák, hogy fél napig készítették a különleges Créme Brulée-t, amit aztán a Gézáék kisebbik kölke csak úgy odadobott a kutyának az asztal alatt. Az emberek azt hiszik, hogy a gyerek majd a 14 különleges karácsonyi fogástól lesz boldog, na meg a legújabb lego csodától – pedig ha a bevásárlás, ajándékkörút, a takarítás és a 3 napnyi nonstop főzés helyett valóban egymással és a gyerekekkel töltenének időt, például beszélgetnének vagy játszanának, az sokkal értékesebb lenne. Folytatás

Interjú Kevin Lyon íróval

„Én tudom, ki vagyok. Az olvasók pedig akkor ismerhetnek meg igazán, ha olvasnak engem.”
Kevin Lyon

Egy nem mindennapi íróval készítettem interjút a minap. Kevin Lyon 2016-ban berobbant a facebookra rövid történeteivel, ahol olvasók ezrei kedvelik azt, amit csinál. Próbáltam egy kicsit jobban megismerni én is Kevint és többet megtudni a könyveiről.

Folytatás

Ne csak nézd, olvasd is! – Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógia

*** SPOILERVESZÉLY! ***

Már nagyon régóta készültem elolvasni Suzanne Collins által írt, Az éhezők viadala trilógiát, és amikor a magyar kiadónál erősen leakciózták a könyveket, bizony le is csaptam rájuk. És nem, egyáltalán nem bántam meg. Mostanában kezdem ugyanis felfedezni a disztópiák világát és ez a történet szerintem fergeteges.


Ugyan megint beleestem abba a hibába, hogy előbb láttam a filmeket, de mivel az már nagyon-nagyon régen volt ezért is szolgáltak a kötetek egészen meglepő dolgokkal olykor.

Folytatás

Dave Eggers: A Kör

…Nem, nem az a Kör, amiben az erősen fodrászra szoruló kiscsaj kimászik a tévéből. Nem ebben nincsenek démonok, meg egyéb horrorisztikus dolgok – viszont állítom, hogy ettől függetlenül van olyan rémisztő, mint a kedves névrokon.

Folytatás

Amikor hiányzik mind a négy kerék… – Automata (2014)

2014 végén és 2015 elején három nagy androidos film is került a mozikba: a Chappie, az Ex Machina és az Automata. A Chappie ötletességével, bájával és Blomkamp kíméletlen társadalomkritikájával fantasztikus film lett, az Ex Machinához még nem volt szerencsém, de Misplaced már írt róla a blog berkein belül, na, és itt az Automata, amit nagy reményekkel vártam, mégis minden percével csalódást okozott – de ne szaladjunk ennyire előre.

Folytatás

M. R. Carey: Kiéhezettek (2014) – avagy A mindennel megáldott (?) lány

Kezdeném azzal a vallomással, így a harmadik zombi-story, a Kiéhezettek kapcsán, hogy úgy fest, engem nagyon is megfog ez a világ és a benne rejlő alternatívák. Nem, nem a vérfagyasztó horror-vonások, és azok a lehetőségek, amelyek opcionálisan brutális vérfürdővé silányíthatnak egy ilyen történetet, sokkal inkább azok a társadalomkritikai lehetőségek, amelyek benne rejlenek.

Folytatás

Metró 2035 –A világnak nincs vége, csak az emberek nem hiszik el

Amikor Dmitry Glukhovsky pár hónapja Budapestre látogatott, részletesen beszélt arról, hogy a fantasztikum helyett most már inkább a realizmus érdekli, és azon belül is az orosz politika helyzetére akar rámutatni a Metró sorozat záró kötetével. Ez akár még jó is lehetne, ha egy olyan izgalmas utópiát vázolna fel, mint a Future című regényében – de sajnos nem ez a helyzet.

covers_369402 Folytatás