A minap futottam bele egy afféle folytatásba – konkrétan a John Wick 2-be! – amely határozottan el lett rontva. Nem mint film, hanem mint folytatás. Ami elgondolkodásra késztetett arról, hogy mitől is lesz jó vagy rossz tulajdonképpen egy folytatás? Erről fogalmazok meg néhány gondolatot az alábbi cikkembenben, nyilvánvalóan a teljesség igénye nélkül. Folytatások, reszkessetek!
Tudom, tudom. Ha már akció-karácsonyt tart az ember lánya, Die Hardot illik nézni, de ennyire nem vagyok jólnevelt. Így aztán, amikor kipipáltam a karácsonyi Igazából szerelmezést és a Grincset is, valami akciódús néznivaló után… khm… néztem, és akkor ötlött fel bennem, hogy tulajdonképp gyerekkorom elcsípett jelenetei óta nem láttam soha egészben a Terminátor-sorozatot, pedig tavaly ünnepelte a szétkritizált 5. részt. Így aztán, és mert ettől függetlenül személyes szálak fűznek a Terminátorhoz, amely história már nálamnál, de még a nővéremnél is idősebb, úgy döntöttem, hogy ideje ezt a súlyos mulasztást pótolni és 2016 utolsó erejével elbúcsúztatni a bakancslistámról ezt a klasszikust.
