Avagy egy újabb vaskalapos, régi mmorpg ami körül történhet bármi – válság, új játékok – ő minden elvisel és kitart. Az Everquest II méltóan nevéhez pedig a mai napig tartja a frontot a klasszikus mmo érzés megtartásában.
Continue Reading
Már nem is merem összeszámolni, hogy az elmúlt évek alatt mennyi szerepjátékot próbáltam ki, és ebből milyen sok nőtt nagyon a szívemhez – megszűntek és még aktívak egyaránt. Ezért is volt nehéz összeállítani a listát, mert legszívesebben mindegyiket az első helyre tenném – de ilyen opció most nincs.
Continue ReadingAkárcsak a Terával, ezzel a játékkal is csak hosszú ideig szemezgettem, de nem törtem össze magam azért, hogy minél hamarabb kipróbálhassam. Eddig. A Guild Wars 2 számomra egyszerre volt nosztalgikus, valamiben új és persze okozott némi fejfájást, de a sok pozitívum, ami benne ért, az garantáltan kárpótolt.
Continue ReadingAz MMO-k felosztása számomra eddig két irányba haladt: vagy megtudott fogni elsőre, vagy nem. Nos, az Aura Kingdom eddig az első olyan szerepjáték, ami elsőre nem tetszett, hagytam is az éterben lengeni, de amikor újra elővettem, már sokkal jobban megtudott fogni. Hölgyek és urak, ásó, horog és kasza, itt van […]
Continue ReadingGrafikafüggő gamer társaimat újra megbotránkoztatom az Elsword nevű MMORPG játékkal, ami a KOG Studios jóvoltából került egykoron az éterbe. Őszintén nem értem ezt az ódzkodást a grafikával szemben: ha a történet jó (márpedig itt elég érdekesre sikeredett), és a szereplők is megfelelőek, akkor simán lehet élvezni a játékot minden kinézeti […]
Continue ReadingKövezzetek meg, ha esetleg rosszul tudom, de a Vanguard – Saga of Heroes nem egy adaptáció, hanem direkt gépre gyártott kis játékcsoda, és meggyónom bűnömet, de az Aion mellett ő a másik nagy kedvencem, így a második helyre szorítva holtversenyben két korábbi társát. De, hogy miért is más, mint a […]
Continue Reading
