A pite bosszúja – Sherlock Gnomes (2018)

A szomszédos kertek egymásnak feszülő kertitörpéivel előadott Rómeó és Júlia–történet már önmagában nagyon beteg volt, és az alkotók most fogták ezt az egész keveréket, áthelyezték Londonba, és hozzáadták Sherlock Holmest – akarom mondani, Gnomest. És igen, ez így még betegebb. De tudjátok mit? Nekem bejött.

Folytatás

Austin Powers 3: Aranyszerszám (2002)

Hát, gyerekek, ha a KicsiKÉM-re (link) azt mondtam, hogy remek folytatás, akkor ez az Aranyszerszámra hatványozottan igaz. Valóban ritkán fordul elő olyan, hogy egy film folytatása jól süljön el, hát még egy harmadik rész! Az Aranyszerszám azonban, meg merem kockáztatni, hogy az Austin Powers-trilógia legjobban sikerült darabja – minden megvan benne, amiért az első két felvonást szeretni lehetett, ám a poénok most még jobban betaláltak, és ezúttal a fantasztikus mellékszereplő gárda is erősen hozzátett a sikerhez.

Folytatás

Austin Powers 2: KicsiKÉM (1999)

Kérem szépen, így kell folytatást csinálni! Hányszor találkozhattunk már olyan filmekkel, aminek az első része pazarul sikeredett, a második azonban már kevésbé, vagy akár egyáltalán nem? Az Austin Powers esetében szerencsére nem ez történt: A KicsiKÉM című folytatás ugyan nem lett teljesen ugyanolyan jó, mint az elődje, hiszen volt benne egy-két zavaró tényező, ám összességében egy rendkívül korrekt második felvonás kerekedett ki belőle, ami teljesen hű az elődjéhez, ám némi újat is tud mutatni.

Folytatás

Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke (1997)

Eljött annak is az ideje, hogy elővegyem a kémek gyöngyszeméhez, Austin Powershez fűződő trilógiát, kezdve annak első részével. Szeretem a kémes sztorikat, főleg ha van egy cseppnyi köze is a hatvanas évekhez, és a vígjátékok is közel állnak a szívemhez, ezek az elemek pedig egytől-egyig megtalálhatóak az Austin Powers első felvonásában, úgyhogy a sikerhez való recept már ott volt Mike Myers kezében, a végeredmény ezek után a kivitelezésen állt vagy bukott – jelentem, az Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke jött, látott és betalált.

Folytatás

Halálos fegyver (2016-), 2. évad

Bár a Fox csatorna kifejezetten a bögyömben van, valahogy a Halálos fegyvert mégis sikerült úgy eltalálniuk, hogy pillanatok alatt a kedvencemmé vált – korábban már két alkalommal, a pilotmustrában és az első évad értékelőjében is nagyon dicsértem. A második évad ugyan itt-ott gyengébb lett, de az akció és a humor még mindig száz százalékon pörgött.

Martin Riggs (Clayne Crawford) fejét elöntötte az a bizonyos lila köd, és halott feleségének gyilkosa után eredt, aki ráadásul Mexikóban bujkál testőrökkel és korábbi katonákkal védve. Murtaugh (Damon Wayans) persze nem lenne az aki, ha nem loholna társa nyomában, segítő szándékkal, ám olykor a szándék néha nem elég, és a páros nagyobb kulimászban találja magát, mint korábban. Ráadásul az őrsön sem nézik jó szemmel a srácok kicsapongását, de nagy nehezen sikerül elsimítani a dolgot. És miközben Riggs végre képes túljutni múltján és elvesztett életén, valami a mélyről előmászik, hogy emlékeztesse őt, honnan is jött.

Folytatás

Yuri!!! on ICE

Ez az anime tökéletesen illik a sportanimék sorába, mégis egy kissé kilóg. Míg a legtöbb sport anime – Kuroko no basuke, Free!, Prince of Tennis – célja, hogy a sportolók győzedelmeskedjenek az adott sportágban, addig a Yuri on ice ezzel szemben nem adja meg ezt. Sokkal inkább fókuszál a karakterekre, mint a sportra.

Folytatás

Egy könnyed esti hóka-móka – Éjszakai játék (2018)

Manapság jó vígjátékot találni egy fárasztó nap után nem mindig egyszerű feladat. A legtöbb már kicsit erőltetett és túltol bizonyos poénokat, azonban az Éjszakai játék egy kellemes csalódás volt, hiszen túlzás nélkül állíthatom, hogy izomlázig nevettem a rekeszizmaimat. Személy szerint a film trailerét még a moziban láttam, és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Persze benne volt a pakliban − mint sok esetben −, hogy idevágták a legjobb részeket és amúgy egy tök középszerű, unalmas filmet kapok, azonban pozitívan tévedni mindig jó!

Folytatás

Mamma Mia! Sose hagyjuk abba – Hát ne is!

Igazából vitatkozhatnánk egyes filmek (film)művészeti értékével kapcsolatban, de minek, ha egyszer önfeledten élvezhetjük is őket?

Folytatás