Az utóbbi időben elmaradtam az idei filmek megtekintésével, így az év végi uborkaszezonba igyekszem ezt pótolni, így akadt meg a szemem a Zéró páciens nevű thrilleren, ami ráadásul poszt-apokaliptikus mű és olyan főszereplőket említ, mint Matt Smith, Natalie Dormer vagy Stanley Tucci.
Avagy nincs vége, míg a kövér dáma énekel. A Tom Clancy’s The Division, ha nem is egy világrengető mérföldkő, a maga kategóriájában egy erősebb játék, és meglehetősen újra értelmezte nálam az ünnepi hangulat fogalmát.
A The Rain pilotja eléggé magába szippantott ahhoz, hogy szó szerint két nap alatt bedaráljam a sorozat mind a nyolc epizódját, és bár erősen emlékeztetett a Resident Evil filmekre (Alice és Wesker nélkül persze), azért akadtak benne érdekes és izgalmas jelenetek is. Ugyan nem ez lesz a kedvenc poszt-apokaliptikus sorozatom, de meg kell hagyni, a dánoknak nem sok kell, hogy világszínvonalú sorozatot alkossanak!
Biztos vagyok benne, hogy már mindenki látta előre, hogy a Netflix és a dánok közös szerelemgyerekéért, ami ráadásul egy poszt-apokaliptikus sorozat, azonnal bejelentkezem. Nem sok észe-európai sorozatot nézek, annak ellenére, hogy a hangulatuk és kissé komor világuk tetszik.
Sokan eléggé vegyesen állnak ehhez a filmhez, mely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy megfelelő évfordulós filmként továbbvigye a majd 25 éve legyártott sorozat emlékét. Bár ismerem a sorozatot, a Batman and Harley Quinn őszintén szólva engem teljesen más miatt fogott
meg.
Cooties avagy Elijah Wood-ot megint látni egy horrorfilmben. Pontosabban horror vígjátékban, ami olyan, mintha a 2008-as Holtak Napját és a Kukorica Gyermekeit összemixelték volna, de a Faculty adta hozzá a sulis hátteret, a Zombieland pedig az olykor ütős poénokat.
Ha mobil játékról van szó, akkor a közepes hosszúságú játékokra esküszöm. Elvégre mobilon nem valószínű, hogy bárki kipörget egy Skyrim hosszúságú történetet, de azért szeretem, ha nem öt percbe telik megnyerni az egészet. Erre a vágyamra volt az egyik megoldás a Plague Inc., ami a kezdetek óta még egy rakás izgalmas extrával is bővült.
Ahhoz képest, hogy m magyarok mennyire szeretünk előrukkolni az unalmas, angol nevek helyett valami egészen sziporkázóval, a Carriers (Hordozók) helyett a Víruscsapda sokkal inkább emlékezetet valami informatikai káoszra, semmint a tényleges problémára, ami a filmben feltűnik. Lehet, hogy ez a hasonlítás már a modern kor velejárója, de ennek ellenére ez a 2009-es darab koránt sem érdemli meg azt, hogy a por belepje.
Bár a Battle Angel Alita-hoz képest hosszabb műsoridőt (egy filmet) élt meg az Ibara no Ou, vagy ismertebb nevén King of Thorn című manga cselekményéből röhögve kifért volna egy tizenkét részes sorozat – mutatom is ennek az okait.
A múltkori epizód nagy csavarral ért véget, és a csavar lendülete az egész évadon át ki fog tartani – csak bírjuk idegekkel!
